Színésznő – legutóbb a Jimmy-sorozatban volt látható – és a kevés női stand-uposok egyike. Rendszerkritikus, aki úgy véli, hogy ha már a világot (vagy az országot) nem tudja megváltani, legalább oldja a feszültséget egy kis nevetéssel. Rainer-Micsinyei Nórát a Forbes kérdezte.

A teljes interjú itt olvasható.

Rainer-Micsinyei Nórát elsőként a Magyarország Kedvenc Műsora YouTube-csatornáról kérdezték, arról, nem elkedvetlenítő-e, ha intelligens mód rendszerkritikus az ember, de a helyzet mégsem változik:

„Szerintem tudna az lenni, ha azt gondolnánk magunkról, hogy képesek vagyunk egyedül nagyobb kaliberű változást elérni. Néha nekem is emlékeztetni kell erre magamat, de nem a mi egyedüli felelősségünk, hogy a dolgok változnak-e, mi csak egy picikét tudunk ehhez hozzáadni, és a sok piciből majd egyszer hátha elindul tényleg valami. Elérhetjük például, hogy valami beszédtéma legyen, de azt nem gondolom, hogy a rendszert mi alapjaiban meg tudnánk ingatni. (…) Bennem dolgozik egy csomó feszültség a magyar közélettel kapcsolatban, és egy-egy olyan műsorral, mint a szilveszteri híradó, én is ki tudom adni magamból ezt a feszültséget, ventilálok. Magammal is jót teszek és másoknak is segíthet, mert csomó feszültségtől megszabadítja őket, ha együtt tudunk nevetni azon, amiben élünk.”

A színésznő arról is beszámolt, hogy egy late night show-t szeretnének csinálni, ami színházi előadásként is megállja a helyét, jelenleg támogatókat keresnek hozzá: „A late night show-ban már mindannyian visszatérnénk. 2020-ban az eredeti csapatot Janklovics Péter, Lengyel Tamás, Molnár Áron, Horváth János Antal – ő mint szerzőtárs és rendező –, és én alkottuk. Velük és a Hírcsárdával készülne az új műsor.”

Innen szép nyerni a címe az első önálló stand-up estjének, ami jelenleg is műsoron van. Arról szólva, mire utal ez a cím, kifejtette: „Egyrészt azokra az intelmekre, amiket a nagymamámtól kaptam az életre vonatkozóan. Ő nagyon szigorú volt és merev elképzelései voltak arról, hogy mit csinálhat egy lány, általában hogyan kell viselkednie. Ennek én nem igazán tudtam megfelelni. Másrészt arra utal, hogy a gyerekkori hiedelmek, beidegződések hogy jelennek meg felnőttként is a mindennapjainkban. Egy felnőtté válás történetét meséli el. Van benne szó a színészképzés viszontagságairól és a 30 fölötti szerelemről is. Tavaly májusban volt a bemutató és március 24-én lesz a következő előadás. (…) Katartikus pillanat, amikor egyedül állok a színpadon és valamit sikerül úgy átadnom, hogy egy emberként nevet fel a közönség.”