Valami nem stimmel a kultúrfinanszírozással, máshogyan kellene elosztani a pénzt, amiből nincs igazán kevés, csak túl sokfelé megy – véli Rajkai Zoltán, aki Veiszer Alinda beszélgetőtársa volt az Alinda aktuális epizódjában. A teljes beszélgetést ezen a felületen lehet megnézni előfizetési díjért cserébe.
“Természetesen beszélgettünk szinkronról, a szakszervezet elnökeként elért eredményekről, az érdekképviselet hátrányairól, meg a kultúrafinanszírozás problémáiról is, de a beszélgetés lényege a hit. Zoli ugyanis előadást készít a tízparancsolatból, amivel országos missziós körútra indul majd. De vajon összefér-e a színészettel a prédikálás, illetve úgyis kérdezhetjük, mi az, ami nem fér össze az elvekkel? Milyen szerepek , milyen szövegek? Lehet e kizárólagos a hit?
Nehéz kérdések, súlyos dilemmák de épp ilyen időszakra valók” – írta a beszélgetésről Veiszer Alinda.
A beszélgetés elején Veiszer Alinda a Szinkron Alapszervezet korábbi elnökeként az eredményeiről kérdezte Rajkait, aki azzal kezdte, hogy meglátása szerint semmit nem ért el, a szinkron jogdíjak kérdésében sikerült eredményeket elérni, így valami javulást elértek a bérek tekintetében, de radikális változást még nem hozott ezen a területen a szakszervezet munkája. A helyzetet nehezíti, magyarázta Rajkai, hogy az előadőművészi körnek olyan a természetrajza, hogy mindenki önként szerződik, ráadásul vállalkozóként.
Rajkai a pozíciójáról egyébként idén köszönt le a szervezetben, amikor lejárt a mandátuma, és mivel úgy érezte, az elmúlt nyolc évben kiégett ebben a munkában, ezért nem indult újra.
A Katona József Színház színművésze úgy érezte, nagyon sok alkotói energiája van még, amit inkább máshol kamatoztatna, mint szakszervezeti vezetőként, amivel akár napi 8-10 órát is kellene már foglalkozni. Szóba került az ún. Mickey egér-ügy is, amikor Rajkai szerint egy vitás munkaügyi kérdés eredményeként elveszítette Mickey egér szerepét, amit már 18 éve ő szinkronizált.
Számos negatív hatás érte amiatt, hogy szakszervezeti vezetőként dolgozott, például a munkáinak mennyisége is csökkent, hiszen próbálta mindig a legmagasabb árakat kialkudni – amit viszont nem mindig akartak kifizetni. Különösebben nem lepte ez meg, mondta Veiszer Alindának, számolt azzal, hogy ezzel is járhat a pozíció.
Arra a kérdésre, hogy mindig ilyen ember volt-e, aki kiáll másokért, az igazságért, azt mondta, nem: a Walking Dead szinkronjánál, amikor a főszereplő Rick Grimest szinkronizálta, jött rá arra, mennyire igazságtalannak és aránytalannak érezte a honoráriumát. Azt mondta, nem bánta meg, hogy bevállalta ezután a szakszervezeti vezetést, most már látja azt is, mennyivel tudatosabbak a kollégái.
A magyarországi kultúra alakulásáról Rajkai azt mondta, szomorú miatta, mert szerinte a kultúrának az a lényege, hogy mindenféle érték, közmegegyezés, ötlet, stb. megjelenhessen egymás mellett, és „nem törekedhetünk semmilyen eszme mellett kizárólagosságra.”
Rajkai arról is beszélt, hogy szerinte sok pénzt fordítanak kultúrára, de rossz a pénzek elosztása, és szerinte lehetséges, hogyha a meglévő és működtetető intézményekre folyna a pénz, akkor ezek a színházak felszívnák a jó szakembereket, akiket normális pénzekért tudnák szerződtetni, és az intézmények megújulhatnának. „Én csak azt érzem, hogy valami nagyon nem stimmel ebben az egész kultúrfinanszírozásban. Feleslegesen működnek dolgok, és közben rohad le a szakmánk minden szempontból” – mondta végül Rajkai.