Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? Erre a kérdésre keresi a választ művészekkel a Nők Lapja. A Katona József Színház színésze számára minden munka új világra nyit ablakot.

„A feleségemmel egy osztályba jártunk a gimnáziumban, harminchét éve vagyunk együtt, tíz év után házasodtunk össze. Szeretetet, odafigyelést, türelmet és megbocsátást kaptam tőle, mindent, ami szükséges ahhoz, hogy egy kapcsolat ilyen hosszan fennmaradjon. Mindazt, ami gyerekkoromban kimaradt az életemből – mert elváltak a szüleim -, a feleségem pótolta, vele fedeztem fel azt is, milyen egy családban férfiként és apaként működni” – fogalmaz a Nők Lapjának Rajkai Zoltán, aki hitéről is beszélt, arról, hogy 30 éves volt, amikor megtért. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a halálunkkal eltűnik, elporlad minden, amit magunknak gyűjtöttünk, amit csak önmagunkért tettünk, de amit másokért cselekedtünk, amit másoknak adtunk, az megmarad és tovább él.

A Hogyan lettem? című riportsorozatban Rajkai azt is elárulta, az, hogy a színpadon tud például kézen állni meg szaltózni, a sportnak köszönhető: „Kiskoromban egy köteg sportigazolványom volt, szertornáztam, teniszeztem, úsztam, röplabdáztam, versenybicikliztem, extrém sportokat is űztem: siklóernyőztem, síeltem, mindez sok szempontból fejlesztette a mozgáskultúrámat. Az egészségünkhöz persze hozzátesz a feleségem is, aki gyerekorvos, és nagy hangsúlyt fektet a betegségek megelőzésére, tehát a tudatos, biotáplálkozás mellett mindenféle természetes vitaminnal meg táplálékkiegészítőkkel óvjuk az egészségünket.”

A színész azt vallja, hogy a színészet rendkívül gazdag és tartalmas hivatás: „A pályám során megadatott, hogy a Katona József Színházzal Dél-Amerikától Ausztrálián és New Yorkon át Moszkváig rengeteg helyen felléphettünk. Óriási ajándék, hogy ennyi mindent láthattam a világból, az emberekből és a nemzetekből. Azonkívül nagyon sokféle előadást játszunk, mindegyik darab más téma, más korszak, más életprobléma, ezek mind formálnak, akárcsak a filmek meg a szinkronok, amiken dolgozom. Mindegyik egy újabb szeletét mutatja meg az életnek és a világnak. Élethosszig tartó élmények, ismeretgyűjtés és tanulás a munkám”.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható. Kérdező: Pór Attila
Nők Lapja 2023.06.28 – 82. oldal