Elmondása szerint Rákay Philipet annyira lefoglalták az általa készített Petőfi-film forgatása, hogy teljesen elszakadt a magyar közélettől, még az általa támogatott Megafon Központ videóit sem nézte – számolt be a 444.hu.

Legalábbis amikor arról kérdeztük, hogy vannak-e megszorítások Magyarországon, azt mondta: „Nézze két nappal ezelőtt fejeztem be minden idők egyik legnagyobb magyar filmjének forgatását, és én mint egy időutazó most valahogy a 19. században érzem magam. Úgyhogy próbálnék visszazökkenni.”

A kommunikációs szakember csak az általa készített Petőfi-filmről volt hajlandó nyilatkozni és arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor kijelentésével szemben a létező energiavalság jele-e, hogy csak 18 fokra fűtik majd az iskolákat, azt mondta:

a Napi.hu április cikke szerint Rákay Philip Petőfi-filmje a 4,5 milliárdos gyártási, 85 milliós gyártás-előkészítési és 10,1 milliós forgatókönyv-fejlesztési támogatást kapott, ami mellé a Nemzeti Filmintézet (NFI) a választások előtt még hozzácsapott 200 millió forintot. Így a lap számításai szerint az adókedvezmény-rendszeren keresztül igénybe vett támogatással együtt-

Rákayék 6,1 milliárd forintért készíthetik el az eddigi legdrágább magyar filmet.

A nap munkacímmel készüló film a Filmintézet januári közleménye szerint Most vagy soha! címmel kerülhet mozikba 2023-ban, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára. 

Az NLC.hu kollégája augusztus végén megnézte a forgatási helyszínt, a fóti díszletvárost, és arra is fényt derített, mi kerülhet a filmen 6 milliárd forintba.

Érződik, hogy ami a díszletet illeti, tényleg minden apró részletre odafigyeltek. A falakon látni az 1838-as, hatalmas árvíz nyomait, az épületeket korabeli metszetek alapján húztak fel újra, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia Dohány utcai bérleményét pedig szinte egy az egyben alkották meg újra az elérhető információk alapján. A Pilvax kávéházat szinte centiméterről centiméterre rekonstruálták (a kávéházba belépve Philip száját elhagyja a „Nem tudok úgy belépni a Pilvaxba, hogy ne facsarodna össze a szívem” mondat), csak annyi szabadságot engedtek meg maguknak, hogy tizenöt százalékkal nagyobb lett, hogy elférjenek bent a kamerákkal. A kávéházban olvasott újságoknak nemcsak a címlapját nyomtatták újra, hanem az egész újságot, a vendégek pedig valóban korhű ételeket falatozhattak Petőfiék hátterében. Tényleg lenyűgöző ez az aprólékosság, de felmerül a kérdés: biztosan szükség volt erre? – veti fel az NLC.

Rákayék szerint erre a válasz igen, és ezt több dologgal is indokolják. Szerintük 1848. március 15-ről minden magyar fejében él egy kép, sokszor olyan kép, ami nem igazán áll köszönőviszonyban a valósággal, ezzel a filmmel pedig megmutathatják, milyen lehetett akkoriban Pest-Budán élni, fiatalnak lenni és részt venni a kor legfontosabb, meghatározó, sorsfordító pillanatában.

– mondja Káel Csaba kormánybiztos, aki szerint hiába várnánk, hogy egyszer majd az angolok vagy az amerikaiak filmesítsék meg a márciusi ifjak sztoriját. Szerinte ez a film több nemzedéknek is táplálékul szolgálhat majd, példaként említve Várkonyi hatvanas években készült Jókai-adaptációinak hatását, amit még évtizedekkel a bemutatójuk után is szerettek/szeretnek a nézők.

Rákay szerint van egy másik fontos oka is annak, miért ennyire részletgazdag és korhű a díszlet: úgy érzi, a színészeknek is óriási segítség, ha ilyen környezetben dolgozhatnak, hiszen bármerre néznek, azt a világot látják maguk körül, amiben a történet játszódik, és ennek köszönhetően könnyebben élik bele magukat a karaktereikbe, jobb lesz a játékuk. 

Folytatást itt olvashat.

Fotó: Most vagy soha! produkció