Rákay Philip: „Remélem a filmünk a Petőfi-emlékév koronaékköve lehet”
2022. február 2., szerda 15:23
„Senki ne gondolja, hogy a filmünkben Petőfi egyszer csak diszkréten előhúz majd egy narancsot a zsebéből és mondjuk „véletlenül” Békemenetnek nevezi a helytartótanácshoz hömpölygő tömeget” – hangsúlyozta Rákay Philip kreatív producer a nemrég bejelentett, négy és fél milliárd forintos állami támogatásból készülő Petőfi-filmje, és annak támogatásai nyomán kialakult botrány kapcsán. Rákay erről az Indexnek adott nagyinterjújában beszélt.
„A kormány szerintem pusztán annyit szeretett volna jelezni, hogy fontos a 2023-as Petőfi-emlékév, s bizony fontosak a nemzet identitását erősítő történelmi filmek. A 2023-as bicentenáriumra országos rendezvénysorozat készül – Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója ennek a felelőse –,
remélem a filmünk az emlékév fontos koronaékköve lehet majd.
Mindemellett az NFI soha nem látott stúdiófejlesztést valósít meg, ötszörösére emelve az állami tulajdonú stúdiókapacitást. Ha valami, hát ez is nagyon racionális döntés, tekintve, hogy 2021-ben – a Covid-járvány dacára is – 200 milliárd forintnyi bevételt hoztak hazánkba a külföldi filmes produkciók, ami a Vajna-korszak rekordjait is messze túlszárnyalta.
A film kapcsán úgy vélekedett: az arra megítélt 4,5 milliárdos összeg reálértéken messze nem számít a legnagyobbnak a hazai filmgyártásban,
„a 2016-os Kincsem hárommilliárdja ugyanis akkoriban még sokkal többet ért, mára viszont a külföldi produkciók felhajtották itthon a filmszakmai gázsikat, valamint drágább a díszletekhez szükséges faanyag is, így „amennyiért hat éve még le lehetett forgatni egy filmet, annyiért ma már nem lehet.”
Arról számolt be, hogy a filmben történelmi hűségre törekszenek ugyan, de nem akarják heroizálni a szereplőket, dramaturgiai célból pedig bekerült a történetbe egy fiktív szál is, melynek főszereplője egy titkosrendőr, az osztrák főparancsnok Léderer Ignác beépített embere, aki a márciusi ifjak ellenlábasaként szerepel majd.
Rákay elárulta, már a Vajna-korszakban is pályáztak történelmi filmtervekkel állami támogatásra, de Vajna döntőbizottsága akkor úgy dobta ki, „mint azt a bizonyos macskát”. Ezt meg is indokolta: szerinte a Vajna mellett dolgozó döntőbizottság szándékosan kaszálta el a történelmi filmeket, ugyanis, mint Rákay fogalmaz,
pontosan tudták, miért nem szabad támogatni, hogy film készüljön a magyar múlt nagyszerűségéről, nehogy véletlenül erőre kapjon a nemzeti identitás.
Ezzel szemben szerinte
a Káel Csaba-vezette NFI új rendszere nagyon profin működik, tiszta, korrekt, világos feltételekkel,
a szervezetet támadó hazai filmesek pedig politikai okokból és önérdekből cselekszenek.
A magyar filmszakma egy nagyon zárt világ, s hosszú évtizedekig arról szólt, hogyan fonjanak állami pénzen szociális hálót a „nagy öregek” saját maguk és tanítványaik köré. Egy roppant belterjes kör döntött arról, ki lehet a klub tagja és ki nem. Az NFI-t ma leghangosabban gyalázó „klubtagok” pedig szép csendben falaztak egymásnak, amikor súlyos tízmilliárdokat szórtak el néhány száz, legfeljebb néhány ezer nézőt érdeklő lila, nézhetetlen műveikre
– mondta erről, hozzátéve, hogy az ő filmjük el is lép a hazai filmkultúra rendezőközpontúságától. Rákay szerint a
A cinizmus csimborasszója, hogy éppen azok kiáltanak most skandalumot, s beszélnek rólam a rendszer kiváltságosaként, akik évtizedeken keresztül a kommunista időszak bűnös, kontraszelektált világának jogfolytonosságából merítették a filmes kapcsolatrendszerüket. (…) A mai tiltakozók egykori tanárai, mentorai még a Rákosi-, majd a Kádár-korszak kinevezettjei voltak, s csak a magukhoz hasonló gondolkodásúakat engedték be ebbe a körbe.
Rákay Philip emellett párhuzamot vont a kulturális szcéna és az április választások között, majd elmondta, hogy az ő személyét ért támadások is egy országgyűlési választással, illetve annak kampányával függ össze: szerinte nem azzal követte el az ősbűnt, mert a Facebookon gyakran fogalmaz meg sarkos véleményeket,
hanem azzal, hogy 2002-ben kiálltam a patrióta, konzervatív értékrend mellett a Kossuth téri nagygyűlésen. Addig a napig az akkor szinte száz százalékig balliberális médiavilág a tenyerén hordozott, kis túlzással minden évben, minden médiadíjat megnyertem. De miután megjelentem a Kossuth tér színpadán – és jelezném, hogy nem a Ku-Klux-Klán, hanem az éppen regnáló miniszterelnök, Orbán Viktor nagygyűlésén –, másnap kvázi mindenhonnan kirúgtak, és tehetségtelen senkiházi lettem a szemükben. Ezen a szemüvegen keresztül ítélnek meg azóta is. Húsz éve egyfolytában a személyem diszkreditálása zajlik, hazug percepciók erősítésével, felnagyításával, és a szakmaiságom teljes megkérdőjelezésével, vagy épp elhallgatásával. (…)
– sorolta.