SZFEThália SzínházTóth IldikóSzinetár MiklósArtusMészáros MártaHuszár Zsolt
  • facebook
  • instagram
  • 2020. szeptember 23., szerda

    Rátóti Zoltán: “Nem a vérengzés a cél”

    2020. augusztus 8., szombat 21:58

    Rátóti Zoltánt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem frissen kinevezett kuratóriumának tagját kérdezte modellváltásról, elvégzendő feladatokról, jogkörökről, ellenállásról a Mandiner.

    Forrás: Mandiner

    Már 40 éve, hogy az akkor még Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja volt, most pedig az egyetem kuratóriumának tagjává választották. A kérdésre, hogy látja, változott-e a légkör, a képzés, a szemlélet, azt válaszolta: “Nyilván. Minden változás egy természetes folyamat. Ami inkább kérdésként megfogalmazódik bennem vagy bennünk, hogy mi ez a nagyon zárt felállás, ahová az elmúlt tíz évben gyakorlatilag más értékrendet nem nagyon engedtek be. (…) Én őszintén nem értem ezt a mérhetetlen nagy ellenállást.”

    Szerinte azoknak, akik az egyetemről kijönnek, azoknak a magyar kultúra képviselőivé kell válniuk: “A kultúra alatt egy egyetemes dolgot értek, és nem például az alternatív színházak felé való orientálódást. (…)”

    Arra, milyen gyengeségei voltak az előző szisztémának és hogy tulajdonképpen miért kell megváltoztatni nem tudott válasz adni: “Mivel ugye nem tanítottam ott, ez számomra egy nehéz kérdés, és sokszor veszélyes is, hogy az ember csak a hallomásokra alapoz. Ilyen dolgok is elhangzottak ugye, hogy „a képzés színvonala” vagy „az ideológiai befolyásolás”, de itt szerintem a leglátványosabb és legfontosabb lépések egyike az infrastruktúra javítása kellene hogy legyen. (…) Én úgy látom, hogy folyamatosan bővülnek a lehetőségek. Nyilván nem lesz meg egy év alatt az új campus, ami a kitűzött cél, de a változástól nem csak félni kell, hanem türelemmel kezelni. Ugyanígy a tanárok fizetésének rendezése – ez is egy olyan lépés lenne, ami segítene a közös nevező megtalálásában. Lassan meg lehetne látni azt, hogy nem rosszindulattal vagyunk, ez a kuratórium nem egy fenyegető testület, és a modellváltás nem egy fenyegető állapot sem a hallgatók, sem a tanárok felé.”

    Rátóti úgy fogalmazott: “A legnagyobb veszély szerintem most az, hogy egyre mélyebbre ássák magukat az árokba. Óriási veszélyforrásként emlegetnek minket, ahelyett, hogy próbálnák az új helyzetben megtalálni a bővülő lehetőségek sorát. Rengeteg nyilatkozatot hallhatunk arról, hogy nemzetközi rangú színészek vagy rendezők is kerülhetnek majd ki a jelenlegi hallgatók közül, ezzel a támogatással, arculat- és modellváltással éppen hogy megerősítjük ezt a lehetőséget. Ebben közös a szándék. Nem veszik észre, hogy már most vannak olyan dolgok, amikben egyet beszélünk.”

    Arról, hogy akkor a modellváltás pusztán egy gazdasági, adminisztratív váltást jelent-e elmondta: “Szerintem nem lehet és nem is kell ezt a vonalat így meghúzni, hiszen ott van az a hiányérzet, hogy a polgári színházakból nem volt szinte egyetlen tanár sem az utóbbi években. Valamiért nem lehettek ott, valamiért nem tartották fontosnak, hogy közülünk bárkit megszólítsanak. Azért ez joggal veti fel a kérdést, hogy ennek vajon mi volt az oka? Erre nekem van egy magyarázatom, de nem akarok abba a csapdába esni, mint a másik oldal, hogy állandóan sugallnak vagy sejtetnek valamit. Nekik kellene választ adni erre, hogy ennek mi volt az oka, és miért ragaszkodnak ehhez a zártsághoz.”

    (Szerk. megjegyzés: az egyetem tanárai számos alkalommal hívták többek közt Vidnyánszky Attilát tanítani az egyetemre. Novák Eszter, Bagossy László, Upor László és Ascher Tamás pedig több ízben kifejtette: a művészeti képzés a tanár és a diák szoros együttműködésén alapul, tehát odaadást és a tanítás iránti elkötelezettséget követel az oktatóktól, amit számos művész nem tud vagy nem akar vállalni, hiszen az egyetemi munka sok időt és energiát vesz igénybe, tehát némi lemondással is jár.)

    Rátóti Zoltán szerint nem igaz, hogy „bedarálják, ellehetetlenítik, kivéreztetik” az SZFE-t, ezek csak jól hangzó mondatok: “Bizonyítsák be! Mivel véreztetik ki az egyetemet? Ők magukat akarják kivéreztetni az ellenállás elnyújtásával. (…) Nem teljesült egy elvárás. De úgy gondolom, hogy a tulajdonosnak – aki egy ekkora arculatváltást finanszíroz mint fenntartó – joga van hozzá, hogy ő határozza meg a kuratórium tagjait. A törvény is erre ad felhatalmazást. Erről hosszú évekig lehet vitatkozni majd, hogy helyes volt-e vagy sem, de szerintem minél előbb elkezdjük a munkát, annál előbb elsimulnak majd az indulatok. (…) Még egyszer szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem a vérengzés a cél. Ha rajtunk múlik, földönfutóvá senki nem válik a tanárok közül, semmiféle ilyen fenyegetettséget nem jelentünk. (…) A kölcsönös bizalmat kellene valahogy visszahozni” – nyilatkozta Rátóti, akit meglepett, hogy felkérték kuratóriumi tagnak, de nagyon megtisztelőnek érzi. Úgy véli, jó volna minél előbb “túllenni a mélyponton, mielőtt még mocskosabb dobálózások jönnek”.

    “Óvakodnék attól, hogy olyan summás véleményeket fogalmazzak meg az egyetemről, hogy „liberális fészek volt” vagy hasonlók, de a liberális oldal irányából jövő tiltakozás hevességéből egyértelműen kirajzolódik, mi is a helyzet. Gyakorlatilag önmagukat leplezik le.

    Itt az alkalom, hogy valóban bebizonyítsák, hogy ez egy széles spektrumú és szellemiségű intézmény. Itt a nagy lehetőség” – nyilatkozta Rátóti Zoltán.

    (Megjegyzés: az egyetem tanárai és diákjai nem a modellváltás ellen tiltakoznak, hanem a modellváltás sürgetése és az egyetemi autonómia elvesztése ellen. Továbbá nem értenek egyet azzal, hogy az egyetemet működtetni készülő alapítvány kuratóriumában egy személy sem ismeri az egyetemet vagy annak működését, hogy nincs szakmai egyeztetés a jövőt illetően és hogy a sajtóból értesülnek minden fejleményről.)

    Forrás: Mandiner

    Fotó: Eöri Szabó Zsolt

    - Színházi pillanatok az Instagramon -