Reisz Gábor az állami elutasításról, a hazaárulókról, az összeomló magyar filmről és a politikusok másik világáról nyilatkozott a Magyar Hangnak. Lapszemle.

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.

„Nagyon jó lenne, ha a politikusok beülnének a filmre. Jobb- és baloldaliak egyaránt. Nem a sikerben kellene osztozniuk, hanem a történetben” – mondta a Magyar Hangnak Reisz Gábor filmrendez , akinek Magyarázat mindenre cím alkotását szeptember elején, a Velencei Filmfesztiválon díjazták.

Az állami támogatás nélkül forgatott film a szétszakadt magyar társadalmat belülről feszítő gyűlölködést állítja a középpontba.

„A jelenlegi pályázati rendszerben szerintem annyi a megválaszolatlan kérdés, hogy belevágni sem érdemes. (…) Olyan alkotókat vesz semmibe ez a rendszer, akik meghatározták a magyar film elmúlt évtizedeit. Amikor Hajdu Szabolcs, Pálfi György vagy Mundruczó Kornél semmilyen lehetőséget nem kap itthon, akkor nehéz fejlődésről vagy szakmaiságról beszélni. Akkor csak azt látjuk, hogy szép lassan minden összeomlik” – fogalmazott Reisz Gábor.

Arról szólva, hogy a sorozatos elutasítások után elégtételt jelentett-e a díj, azt felelte:
„Az első reakcióm a színtiszta öröm és meghatottság volt, nem éreztem elégtételt. És a forgatás alatt sem azon járt a fejem, hogy miért nem kaptunk támogatást. Egyebek mellett arra ment el az energiám, hogy a kameramozgató eszközként használt kerekesszéket át tudjuk vinni egyik helyszínről a másikra akkor is, ha épp nem fér be a gyártásvezető kocsijába. Az állandó akadályok elvonták a figyelmet a magyar film általános problémáiról.”

A Magyarázat mindenre kapcsán arról beszélt, meg akarták idézni a mindennapjainkat meghatározó, politikailag motivált közbeszédet, ami egyre kevésbé hasonlít a valódi beszédre vagy beszélgetésre, sokkal inkább acsarkodás.

Hazafiak, hazaárulók és f*szok – egy feszült jelenetben a szereplők így osztják fel a magyar társadalmat. A felvetésre, valóban ennyire egyszerűen működünk-e, Reisz Gábor arról beszélt:
„Nem hiszem. Szerintem nagyon sokan vannak, akik a jelenlegi helyzetben nem tudják definiálni a saját irányultságukat, szintén sokan, akik csalódtak az ideológiákban, a politikai rendszerekben, akik nem elkötelezettek egyik oldal felé sem. Én is így érzem magam. Rég rossz, ha egy politikai erő a másik iránt érzett gyűlölethez képest határozza meg magát. Elkeserít ez a felosztás, hiszen a hatalom nem dönthetne arról, hogy ki a hazafi és ki a hazaáruló, ami egyébként általában egyet jelent a kritikusan gondolkodóval. Márpedig a kritika lényege éppen az, hogy jobb irányba változtasson a dolgokon. Aki a kritika miatt megsértődik… na, az lesz a f*sz. (…) Bízom benne, hogy a közönség belátja, a jelenlegi politikai kommunikáció nem vezet sehova, és a megosztottság mindannyiunknak árt.”

Azt is hozzátette: „Bárkit azonnal megbélyegeznek, erről szól a film. Vagyis, ha azt szűrik le belőle, hogy kormánykritikus vagyok, az azt jelenti, hogy nem értették meg a film egyik fő konfliktusát. De nem félek a reakcióktól, mert semmilyen vesztenivalóm nincs. A következő filmünket valószínűleg ugyanúgy állami támogatás nélkül forgatjuk majd. (…) Ebben a filmben mindenki legalább három ember munkáját végezte. (…) Itthon valószínűleg nem kapunk támogatást, én viszont Magyarországon szeretnék dolgozni, hogy a társadalom részeként valami hasznosat csináljak, vagy legalábbis, amiről azt gondolom, hogy hasznos. (…) Ahhoz, hogy abbahagyjam, ki kell rúgniuk a kamerát a kezemből.”

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.