Ahogy arról korábban beszámoltunk Velencei Filmfesztiválon mutatják be Reisz Gábor Magyarázat mindenre című új filmjét. Ahhoz, hogy a stáb tagjai kijuthassanak a fesztiválra Reisz Gábor koncertet szervezett saját, Van nevű filmzenekarával, hogy minél többen el tudjanak utazni. Ennek kapcsán kérdezte a filmrendezőt a Népszava.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, tekinthetünk-e a Magyarázat mindenre című filmre úgy, mint egy rendezői felnövésre Reisz Gábor elmondta:

„Én a VAN és a Rossz versek esetében is sokszor éreztem, hogy a gyermeki naivitásom nagy szerepet játszik ezekben a filmekben, szinte harcolok, hogy ne nőjek fel. Az elmúlt pár évben ez az érzés átalakult bennem. Ugyanakkor alkotóként nem tudatos filmográfia építésben gondolkodom.”

A felvetésre, miszerint anyiban már el lehet helyezni egy dobozba az új alkotást, hogy nem a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásból készült, kifejtette: „Három filmtervünket kaszálták el, egyet még a Vajna-korszak filmalapja idején, kettőt az NFI. A Dob-Klauzál sarok című filmterv még bekerült a fejlesztési kategóriába, de egy év után mégsem kértek belőle. Az az időszak filmezéstül függetlenül is tragikus volt számomra, így az NFI kaszája csak hab volt a tortán. Mindazonáltal még azelőtt elkezdtünk gondolkodni a Magyarázat mindenre filmtervén. Annak idején a Covid, meg egyéb okok miatt olyan sötétnek és kilátástalannak láttuk a jövőt, hogy vissza kellett térnünk ahhoz a fajta filmkészítéshez, mint amikor elkezdtük a szakmát.”

A Magyarázat mindenre elkészülte és kijutása Velencébe Reisz szerint Berkes Juli producer sikere és azoké a kollégáké, akik már készítettek korábban filmet, másrészt azok a stábtagok, akik még kisjátékfilmen sem dolgoztak, ők a felfoghatatlan lelkesedést tették hozzá: „Nagyon kis stáb volt, tizenhét fővel és iszonyatosan rövid idő, húsz nap alatt forgattuk. Engem is meglepett, hogy lehet ilyen őrületben alkotni.”

„Ami pedig az NFI-t illeti, épp az a baj, mint sok mindennel ebben az országban: nincs kommunikáció. Minket úgy kaszáltak el, hogy sosem tudtuk meg, miről van szó. Maradnak a feltételezések és mendemondák: gondolj, amit akarsz. Tiszta paranoia. Mennyivel jobb volna leülni egymással szemben és érvelni! Ettől még ugyanúgy el lehet kaszálni mindent, de legalább tudnánk, hogy miért” – tette hozzá.

A VAN valami furcsa… és a Rossz versek a karakterek belső világára összpontosított, a Magyarázat mindenre a magyar közéletet mutatja be. Ennek kapcsán kifejtette:

„Ott volt ez a felszín alatt, néha fölötte már korábban is. Aztán jött a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye, mely nagyon fájdalmasan érintett engem és sokakat körülöttem. Az, hogy egyik napról a másikra megbélyegzettek lettünk, döntő pont volt. Olyannyira, hogy a film ötlete is egy olyan napon született meg, amikor sétáltam haza az egyik őrködésből. (…) Nem sorolom magamat sehova, de ismerek aktívan politizáló liberális és kormánypárti embereket is, úgy érzem, jól látom mindkét oldal problémáit és azt, hogy hogyan nem vesszük észre egymást. Leginkább, mintha nem is akarnánk. Engem az motivál, hogy párbeszédre ösztökéljem a szemben állókat. Az a gondolat, hogy miért nem merünk beszélni magunkról, már a VAN-ban is benne volt.”

Reisz szerint a színészeket, a stábot és azokat, akik már látták, meggyőzte a film arról, hogy beszélni valamiről nem azonos az ítélkezéssel: „Persze az beszédes, hogy amikor kijött a hír a velencei filmfesztivál meghívásáról, akkor az egyik oldal ráfeszült arra, hogy nem kaptunk állami támogatást – de hát nem is pályáztunk –, a másik oldal pedig nem írt róla semmit, csak annyit, hogy Velencében lesz egy magyar film.”

Kisebb szerep, de a filmben a Kocsis Gergely alakította iskolaigazgató azért is fontos, mert ő reprezentálja Magyarország lakosságának a zömét: van állása, mindentől retteg és folyamatosan azt gondolja, hogy „ki fogják csinálni”. Erről a rendező úgy fogalmazott:

„Az efféle paranoia valóban szinte mindenkit érint, mert ha kikerüljük a politikát, akkor egy multi környezetben is tetten érthető mindez. Én viszont nem tudom, de nem is szeretném elfogadni a „nem merek beszélni” helyzetet. Kevés dolog van, ami jobban bosszant a meghunyászkodásnál. Megjegyezném, hogy az, hogy Kocsis Gergely nem sokszor látható a magyar filmekben, számomra teljesen érthetetlen, én a rajongója vagyok.”