„Döntő kérdés, hogy milyen szellemi irányzatok formálják majd a XXI. századot, és ki lesz a jövő Fellinije, Bergmanja vagy Dürrenmattja” – mondja András Ferenc. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező szeptembertől filmrendezői osztályt indít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Demokrata kérdezte.

A teljes interjú a Demokratában olvasható.
Demokrata 2021.02.10 – 62,63. oldal

A kérdésre, amikor 1969-1973 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, mennyire lehetett érezni az ideológiai nyomásgyakorlást az intézményben, elmondta:”Egyáltalán nem, sőt: pezsgő, ellenzéki hangulat uralkodott. (…) Olyan kiváló mesterek tanítottak minket, mint Makk Károly és Herskó János filmrendezők, Horváth Ádám tévérendező és Illés György operatőr. Szabad kezet kaptunk tőlük, saját stúdiónk volt, csak ki kellett találnunk, miről szeretnénk forgatni, és megvalósíthattuk. Ebben az időszakban indult útjára a Budapesti Iskola nevű művészeti mozgalom is, hiszen hamar rájöttünk, hogy a megrendezett, azaz fikciós dokumentumfilm műfajába csomagolva kijátszhatjuk a cenzorokat, és szabadon beszélhetünk a társadalmi problémákról.”

Első nagyjátékfilmje, az 1977-es Veri az ördög a feleségét hagyományos mozgóképes narratívában parodizálja a rendszert. Ennek ellenére néhány évvel később a Dögkeselyűt még nagyobb költségvetéssel készíthette el. Arról szólva, hogyan kerülte el a döntéshozók haragját, elárulta: „Nem kerültem el, csupán más okból tettek feketelistára. A Veri az ördög a feleségét hatalmas sikert aratott, így szemet hunytak az üzenete felett. A bemutató évében számos kollégámmal és barátommal aláírtuk a Charta „77 elnevezésű politikai indítványt, amely kiállt a prágai tavaszt követően elnémított vagy bebörtönzött értelmiségiek mellett. Csehszlovákiában 1968 után szétzúzták a teljes filmművészeti és irodalmi életet, olyan alkotókat hallgattattak el vagy börtönöztek be, mint Václav Havel, Jirí Menzel, Bohumil Hrabal, Josef Škvorecký, és persze Miloš Forman is az események hatására disszidált Amerikába. A levelünkkel Kádár Jánost próbáltuk rábírni, hogy vesse be politikai presztízsét az említett művészek szabad alkotása érdekében. A beadványunkat azonban idő előtt leközölte a francia La Monde folyóirat, és hatalmas botrány kerekedett belőle. 1990-ben megkerestek a Történelmi Igazságtétel Bizottságtól, és megkérdezték, milyen kárpótlásban szeretnék részesülni, amiért az aláírás után öt évig nem forgathattam mozifilmet. Akkor tudtam meg, hogy tiltólistán voltam. Fel sem tűnt, mert bár a Veri az ördög a feleségét és a Dögkeselyű között valóban csak televíziós produkciókat készíthettem, azt is nagyon élveztem, és büszke vagyok rájuk. Egyébként sem kaphatnám már vissza azt az időszakot az életemből, így azt feleltem nekik, hogy most már mindegy, borítsunk fátylat a múltra.”

András Ferenc szerint a jelenlegi generáció elég tehetséges ahhoz, hogy új hullámot hozzon a magyar filmben.

Arról szólva, melyek azok a legfontosabb gondolatok, amelyeket a Színház- és Filmművészeti Egyetemen majd át szeretne adni nekik, kifejtette: „Függetlenül attól, hogy filmesről, költőről, íróról, filozófusról vagy egyéb művészeti ág képviselőjéről beszélünk-e, mindig az őszinteség és az igazság keresése a legfontosabb. Ez jellemzi a magyar film és irodalom páratlanul gazdag korszakait és a mozgókép olyan megkerülhetetlen alakjait, mint Fábri Zoltán, Radványi Géza, Sára Sándor, Kósa Ferenc, Gaál István vagy Bereményi Géza, és még sorolhatnám. Azt a szépséget akarom átadni, amely Kardos Ferenc vagy Gábor Pál munkáiból árad, és azt az érzékenységet, amely Gyarmathy Lívia, Mészáros Márta és más korszakos női rendezők filmjeiből sugárzik. A legfontosabb üzenetem pedig az, hogy a művészetben soha nem szabad követni az aktuális divatirányzatokat, mert a divat mindig hamar kimegy a divatból.”

A Színművészeti modellváltását övező vitákról szólva úgy fogalmazott: „Hihetetlenül rosszízűnek érzem ezt a diskurzust, a szívem szakad meg tőle. Remélem, hogy ez csupán az egyetem átalakulásával járó gyermekbetegség, amelyből hamar kigyógyulunk. Mindkét oldalon évtizedek óta csak gyűltek és gyűltek a sérelmek, amelyek most feltörtek. De remélem, hogy miként egy kiáradt folyó is, amely bár hosszasan hordja magával a törmeléket, idővel kitisztul és visszatér a medrébe, úgy ezekben a vitákban is hamarosan békére lelünk.”

A teljes interjú a Demokratában olvasható.
Demokrata 2021.02.10 – 62,63. oldal