Egy év kihagyás után idén újra a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színpadán köszönthetjük Jankovics Annát, aki mondhatni egy szempillantás alatt vált valódi közönségkedvenccé. Azt követően, hogy életébe nemrég egy csoda köszöntött be kisfia személyében, augusztus 20-án szakmai pályáját is megjutalmazták egy Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel.

Hiába az egy év kihagyás, senki nem feledkezett meg arról, milyen jelenség is Jankovics Anna a színpadon, vagy akár azon kívül. Munkásságodat nemrég Magyar Ezüst Érdemkereszttel ismerték el. Milyen érzésekkel térsz vissza?

Sok év után először fordult elő, hogy kihagytam egy évet. Az apropója miatt azonban természetesen nem bánom, hiszen anyai örömök elé néztem. Ugyanakkor nagyon meglepődtem, hogy éppen most gondoltak rám. Szívmelengető érzés, hogy egy év távlatából is jó szívvel emlékeznek rám és a munkámra. Mindig nagyon jólesik egy ilyen kitüntetés, de így, szülési szabadságról visszatérve még többet jelent. Boldog vagyok és meghatott, nagyon köszönöm a színház vezetőségének a felterjesztést!

Anyává váltál, a karriered szárnyal, bőven akad kihívás és feladat, a szemedben pedig töretlenül látni, hogy tele vagy tervekkel. Lehetne ennél teljesebb az örömöd?

Mindent nagyon élvezek, ami most van, és mindent várok, ami ezután jön. Úgy érzem, hogy  most kerek az életem, és ennek éppúgy része a kisfiam, mint a kecskeméti színház. Örülök, hogy ehhez a társulathoz tartozhatok, és velük együtt élhetem át most ezt a csodás időszakot.

A napokban elindult a 2024/25-ös évad, és máris próbálod a Ma este megbukunk című fergetegesnek ígérkező vígjátékot. Sikerül összehangolni a munkát a magánélettel?

Nagyon vártam, nagyon hiányzott, de nagyon féltem is attól, milyen lesz visszatérni. Jelenleg édesanyám vigyáz a picire, és bár biztosan lesznek majd nehezebb időszakok,  eddig teljesen gördülékenyen, várakozáson felül zajlik minden, úgyhogy kezdek megnyugodni. 

A színház lendületet ad az anyasághoz, és fordítva?

Én rendre feltöltődöm a színházban, rettenetesen élvezem a munkát, és így, hogy tudom, a kisfiam jó kezekben van, amíg dolgozom, ki tudok teljesedni. Nem mondom, hogy nem ámokfutás, hogy nem egy örökös logisztika, és elég fárasztó, de nagyon élvezem a visszatérést. Pláne, hogy épp egy fergeteges vígjátékot próbálunk, remek hangulatban. Azt az egyet sajnálom, hogy már nincs annyi időm a szünetben trécselni a többiekkel!

Eltűnt benned a mindig is tudatosan felszínen tartott gyermek, vagy még inkább előtérbe került?

Ez most még egy kicsit nekem is zavaros. Néha úgy érzem, felnőttem, néha viszont még az eddiginél is nagyobb gyereknek érzem magam. Az biztos, hogy varázslatos érzés a kisfiammal együtt újra rácsodálkozni a felnőttként már jelentőségét vesztett, elfeledett, magától értetődő dolgokra. A felelősséghez próbálok felnőni, ami nem egyszerű feladat. Az anyává válás egy tanulási folyamat; korábban például türelmesnek hittem magam, de itt most még ez is kevésnek bizonyul néha. Rengeteget tanít nekem a kisfiam, és biztos vagyok, de legalábbis bízom benne, hogy ez mind emberként, mind színészként gazdagítani fog engem.

Más lesz ez az évad, mint az eddigiek?

Azt már most látom, hogy jobban ki tudom használni az időt, mint eddig. Tudom, hogy nincs már lehetőségem csak úgy ellenni, nézegetni a telefonom, ücsörögni, muszáj minden pillanatban hasznos elfoglaltságot találnom, hogy mindenre maradjon kellő időm. Ez mindenképp a hasznomra válik a munkában és az életben egyaránt. De szükségem is lesz ilyesfajta új kompetenciákra, hiszen két teljesen különböző műfajban fogom megmutatni magam idén, ráadásul rendezni is fogok, ami hatalmas kihívás. Mindegyik feladatot izgatottan várom.

Forrás: Kecskeméti Katona József Színház