Szeptember 18-án este mutatja be a Budaörsi Latinovits Színház Székely Csaba Öröm és boldogság című tragikomédiáját Alföldi Róbert rendezésében. Hartai Petrával, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk.

Sokéves társulati lét és egy rövidebb szabadúszás után ismét csatlakozol egy társulathoz, ezúttal a Budaörsi Latinovits Színházhoz. Miért?

Nagyon élveztem társulatban dolgozni Szombathelyen is, remek emberekkel voltam körülvéve, olyan közös alkotás volt, olyan szakmai helyzet, ami igazi műhelymunka. És azért ez nem könnyen felejthető, hogyha valaki egyszer megtapasztalja, hogy milyen az a légkör, amikor mindenki dolgozni akar és szabad a kéz, bármit lehet csinálni. Szóval ezt azért megszokja az ember és megszereti. De aztán szabadúszó is lettem, ami szintén fantasztikus volt, mert új impulzusok értek folyamatosan.

És amiért most igent mondtam a budaörsi felkérésre, az szerintem az, hogy eléggé szűkül a terünk. Szűkül az a tér, ahol az ember szabadon tud alkotni. Szűkülnek a lehetőségek. 

Ezt praktikusan is érzed a saját bőrödön?

Abszolút.

Kevesebb ilyen felkérést kapsz vagy kevesebb szabad előadást látsz létrejönni? 

Nem, talán ez egyelőre nálam csak egy erősödő félelem a közállapotokat látva, mert nem szeretnék olyan helyre kerülni, ahol nem csak szakmai szempontok határozzák meg, hogy mi hangozzon el a színpadon, vagy ahova egy rendezőt a véleménye, a szabadsága miatt nem hívnak dolgozni.

A Figaro házasságában még vendégként találkoztál először a budaörsi társulattal és közönségükkel. Milyen benyomásaid lettek?

Hát ezaz, hogy a közönséggel nem nagyon találkozhattam, mert amint bemutattuk, be kellett zárni a színházakat. Ez nagyon nehéz, most majdnem egy éve nem játszottuk már, és legutoljára is úgy, hogy nem volt néző, mert streameltük. Ez borzasztó egy vígjátéknál, ott rettenetesen nagy szükség van a nézőkre, kell a visszajelzés, mert úgy tudunk szárnyra kapni és repülni egy nagyot. És kellett egy kis idő, amíg ez akkor átfordult, amikor nem volt semmi reakció, az ember ilyenkor gondolkozik, hogy mit rontott el, kívülről nézi magát. Ja, hogy nincsenek nézők…, és akkor egymást próbáltuk hergelni, szórakoztatni, jól érezni magunkat, közben mindent megélni természetesen, ritmusra, pontosságra figyelni – mert hát borzasztó nehéz a vígjáték műfaja.

Nyáron több etapban próbáltátok Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját Alföldi Róbert rendezésében. Ma van a premier, mire számítsanak a nézők?

Ez egy olyan darab, hogy én, amikor várok a takarásban, ülök és nevetek, nevetek, kicsordul a könnyem, nem lehet kibírni annyira vicces, és akkor egyszer csak van egy mondat, ahol megfacsarodik itt belül valami és letaglóz. Én ezt nagyon szeretem ebben az előadásban.

És hát az is egy elképesztő viszony a valósághoz, hogy elhívtunk tanárokat a munkabemutatóra, hogy ismerjék meg az előadást és majd hozzák el a diákokat. Ez egy melegekről szóló történet. Eljöttek a tanárok megnézni, azt mondták, hogy fantasztikus – de épp aznap jött ki az új törvénymódosítás, amelynek bizonyos értelmezése szerint 18 év alattiak nem nézhetik meg, tehát nem biztos, hogy el fogják tudni hozni a középiskolásokat…

Milyen konkrét feladataid lesznek még az évadban?

Két nagy szerep vár. Fehér Balázs Benő rendezi a Szentivánéji álmot, és abban Hermia leszek. Benővel játszani már játszottunk együtt, de még nem rendezett engem, nagyon várom. A másik pedig a Katharina Blum elvesztett tisztessége, amit Máté Gábor állít színpadra, vele sem dolgoztam még, ismételni tudom magam, ezt is nagyon várom, izgatott vagyok.

Kaposvárra jártál egyetemre, egy ellentmondásos, lekorlátozott időszakban. A maguk nehézségeivel együtt mit adtak azok az évek?

Nagyon különleges és szép volt az elején. Már ott igényes műhelymunkában lehetett részünk, Kocsis Pál volt az osztályfőnökünk, és mi voltunk az utolsó osztály a változás előtt. Tehát nekünk volt egy jó két évünk, utána kirúgták a tanárainkat, és akkor Kocsis Pali maradt csak velünk és Csapó Virág, ők biztosították a szakmaiságot, hívtak rendezőket például. Aztán harmadévben csináltunk egy Három nővér vizsgát, és elvittük Szombathelyre, Kelemen József rendezte, és negyed-ötödévben már ott voltunk gyakorlaton.

Akkor már egyértelmű lett, hogy oda is szerződsz?

Vannak vízválasztók az ember életében, amikor fogja valaki sokáig a kezed, aztán elengedi, és akkor bele kell kapaszkodni valamibe. Nem egyszerű az én utam, szövevényes, de mindig a jó ember kezét fogtam meg. Mert hát ugye Jordán Tamástól is már az első gyakorlati évünkben olyan szerepeket kaptunk, amiből csak tanulni lehetett, és később is, a sokszínűségből is, boldogan szerződtem akkor oda. Olyan rendezőkkel dolgozhattunk, mint Alföldi Róbert, Mohácsi János, Lukáts Andor, Réthly Attila, Zsótér Sándor, Valló Péter, Horgas Ádám és sorolhatnám.

Azt mondod, kacskaringós utad volt, de kívülről figyelve azért ez egy sikertörténet.

Valószínűleg szerencsém is volt, és hát rettenetesen stréber vagyok.

Ez mit jelent?

Nagyon felkészült vagyok mindig. Hogyha meló van, akkor meló van, és akkor nincs más, akkor ezer fokon az van, akkor csak annak élek. Általában elsőként tanulom meg a szöveget, és minden előadás előtt egy dugóval a számban bebeszélek.

Mert például vannak olyan próbák, amikor az ember valamit nem ért meg. Akkor bizony hetekig rágja a körmét, mondogatja mindenhol a monológot, utcán, villamoson, most a maszk az jól jött, mert mindenhol lehetett mondani. Én olyankor biztos vagyok benne, hogy meg fogom érteni, és akkor meg fogom tudni csinálni. Ez nem hiúság, én soha nem úgy fogom fel, ha a rendező valamivel nincs megelégedve, hogy neki baja van velem, hanem úgy, hogy engem akar jobbá tenni, közelebb vinni a megoldáshoz.

Szerző: Bognár Éva

Az Öröm és boldogság című előadásra ITT tudnak jegyet váltani.

A következő előadások, amelyekre kapható jegy:

SZEPT 25. SZOMBAT, 19 óra jegyvásárlás

OKT 15. PÉNTEK, 19 óra jegyvásárlás

OKT 22. PÉNTEK, 19 óra jegyvásárlás