Nőcsábász írók és féltékeny asszonyok szerelmes levelei: Náray Erika és Nyáry Krisztián zenés-irodalmi estje Szentendrén, a Tavaszi Fesztiválon.
Vegyük például azt, mikor belekeveredünk egy egetrengető szerelembe. Magunk is csodálkozunk rajta, honnan-hogyan csapott le ránk az érzés, de már nyakig benne vagyunk. Tele van a fejünk-szívünk vággyal és reménnyel, de kedvesünk távol van tőlünk. Viszont azonnal el kell neki mondanunk, mit érzünk. Ma messenger üzenet, pár éve SMS, pár évtizede papírlevél, 4200 éve agyagtábla vitte a hírt: igen, szeretlek! Nyáry Krisztián két nagysikerű kötetbe rendezte (Írjál és szeressél és Életemnél is jobban címmel) nagy művészek, politikusok szerelmes üzeneteit.
Náray Erika kiválogatta belőlük egy csokorra való magyar író levelét és a hozzájuk tartozó Nyáry háttértörténeteket, összeállított hozzá egy tracklist-et magyar dalokkal és amerikai jazz standard-ekkel, melyekhez magyar szöveget is írt.
Így jött létre a Borítékolható szerelem című zenés-irodalmi est az irodalomtörténésszel és a jazztanszakot is végzett, ragyogó színésznővel. Békebeli, finom és frivol másfél órát tölthetünk velük, miközben belepillantunk pl. Krúdy, Karinthy, Örkény örvénylő szívébe. Sőt, a nőkébe is, mert azok válaszaiból is csemegéztek a műsorba. A csupa energia és lendület Náray Erikával beszélgettünk.
Nyáry Krisztiánt a Szentesi Horváth Mihály Gimnáziumból ismered. Meséld el kérlek, hogy került ő oda, mert remek történet…
Szentesi gimnazistaként megnyertem egy tehetségkutatót a Magyar Televízióban, ahol John Lennon prózát és Gershwin dalt adtam elő. Ezt látta a tévében az általánost éppen elvégző Krisztián. Felkapta a fejét arra a gimire, ahol ilyesmiket is lehet tanulni, így eljött Szentesre felvételizni, habár már felvették az egyik budapesti, elit középiskolába. A szülei nem nagyon értették a dolgot, de beleegyeztek a szentesi kalandba, bízva abban, hogy majd megjön az esze, és elege lesz a vidéki gimiből, a jövés-menésből. De nem így történt: Krisztián megszerette az irodalmi-drámai tagozatos életformát, a kollégiumot, a társaságot. Így lett ő szentesi diák. Mi éppen váltottuk egymást, Krisztián akkor került oda, amikor én érettségiztem. De mivel ez egy nagyon erős közösség, visszajárunk, összetartunk. Hát így barátkoztunk össze.
A borítékolható szerelem műsorát ki állította össze?
Krisztián könyvéből én válogattam ki az írókat, a sztorikat, amiket persze aztán egyeztettem vele. Krisztián a darab írója, én a szerkesztője.
Ami elsőként a szemembe tűnt, hogy az írók káprázatos humora a leveleken is átragyog.
És a nézők veszik ezt a fanyar humort, ki merik nevetni ezeket a zseniket, jönnek velünk, sőt, sokszor mi is nevetünk a színpadon.
Mert nem akarom elhinni, hogy valaki 100 évvel ezelőtt pont ugyanazokat a kliséket írta le, mint most: ugyanúgy udvaroltak, hazudtak, féltékenykedtek. Még most is elképedünk egy-egy író fordulatán, hogy ezt a közhelyet, igaz egyedien, de képes volt leírni? (nevet)
A címzett nők válaszleveleiből is jónéhányat elmondtok. Ők legalább akkora egyéniségek voltak, méltó partnerei a férfiaknak, remek humorral. Itt van mondjuk Kosztolányiné Harmos Ilona levele, amiben a férje szeretőjét intézi el maró, de elegáns vitriollal.
Ennél a résznél még az is nevet, aki addig szépen halkan hallgatta az előadást. Ő is meglepődik azon, hogy akkor is pont úgy voltak féltékenyek az emberek.
Te melyik íróba tudtál volna beleszeretni, ha akkor élsz, és jársz a New York Kávéházba? Én Kosztolányiba, nyilván.
Én, amilyen hülye vagyok, Ady Endrébe szerettem volna bele.
A gondolkodása, esszéi, prózái és persze a levelei is nagyon közel állnak hozzám. Volt, hogy elolvastam egy Facebook posztot, ahol ugye csak a szöveg alján látjuk, hogy kinek az írását olvassuk, és csak akkor láttam meg, hogy Adyról van szó. Meg voltam róla győződve, hogy most írta valamelyik újságíró. Mindegyik korszakos zseni volt, mi nők a tehetségbe vagyunk hajlamosak beleszeretni.
Te mikor írtál először szerelmeslevelet?
Ott, a szentesi gimiben. Azt hiszem, még most is megvan valahol egy bőröndömben, mert visszakerült hozzám. Nem biztos, hogy el akarom olvasni miket írtam akkor, de jó érzés, hogy megvannak.
Még írsz kézzel bármit is?
Papírnoteszbe írom a heti teendőimet. Szeretem, hogy papír, szeretem megfogni, sőt, nézni a saját írásomat, mert szépen írok. Mindig nagyon míves a noteszom is. És ez mind megnyugvással tölt el.
Láttam veled egy interjút, ami a lakásodban készült, nagyon baráti érzés volt, mert egy nagy könyvespolc előtt ültél a kanapédon. Nekem nagyon fura, ha egy lakásban nincs könyvespolc. Azt olvastam nemrég, hogy a papírkönyv ismét divatba fog jönni, pár év, és hatalmas érték lesz. Sokat elárul valakiről, hogy van-e könyv a lakásában.
Én azért sem veszek e-könyvet, mert szeretem a valódi könyvek súlyát, illatát, tapintását. De még ennél is fontosabb, hogy szeretem tudatni a vendégeimmel, hogy igen, nekem ez a könyv megvan. Meg magammal is tudatni akarom, mikor elmegyek előtte. Ez olyan, mint a Spotify: rajta van minden, de tényleg minden zene, és közben semmi nincs meg neked. Valójában nekem akkor van meg egy zene, amikor elmentem az üzletbe, kiválogattam, megfogtam, pénzt adtam érte, fontosnak tartottam, hogy az az enyém. A könyvvel is így vagyok.
Ha valami érdekel megveszem, elolvasom és felteszem a polcra. Bizonyos hangulatokra emlékeztet: pontosan tudom, hogy egy regényt melyik nyaraláson olvastam.
A Spotify-hoz nem tud olyan viszonyod lenni, mint egy vinyl lemezhez. Pontosabban semmilyen viszonyod nem tud lenni. Szociológusok állítják, hogy bármennyire is nem látszik ez még, a személyes találkozások értéke (emberrel, tárggyal) meg fog nőni.
A fiatal generációnak minden a kezében van, rengeteg információval. Felteszek a fiataloknak egy dalt, mondjuk egy rapper feldolgozását, és megkérdem: tudjátok ki írta a dalt? Fogalmuk nincs. Kik játszanak rajta? Nem tudják. És nem érdekel titeket? Azt válaszolják, hogy nem. Mondjuk megmutatok egy régi Steve Wonder dalt eredetiben, és el vannak ájulva, hogy jé ez ennek a feldolgozása… Mi meg, amikor megvettünk egy bakelitet, pontosabban vinylt, akkor mindent, de mindent ezerszer elolvastunk rajta, a borítók fotóit soha nem felejtjük el.
A produkció dalait hangulatban a levelekhez kerested. Meg van itt egy szenzációs dolog is a dalszövegekkel…
Nem tudom mennyire szenzációs, de tény, hogy a műsor angol nyelvű dalainak címeit meghagytam eredeti nyelven, de a szövegük magyarul fog felcsendülni, mert igen, én írtam ezeket a magyar szövegeket.
És van benne saját dalod is, amit teljesen te írtál.
Igen, a Te vagy a nekem való címűt.
Az Egy Régi Új dalnak még helye lenne benne, mert az a dalod fantasztikus. Krisztiánnal nagy cinkosságban vagytok, látszik rajtatok műsor közben. Együtt utaztok a fellépésekre hárman a zongoristával?
Abszolút!
Ilyenkor minden aktualitást megtárgyalunk, közben általában Krisztián dolgozik egy kicsit a laptopján. Aztán megbeszéljük teszem azt, az egyik nagyon fontos nyári elfoglaltságunkat, a befőzést: az egyik volt, szentesi osztálytársunk biokertész lett. Tőle rendelünk együtt paradicsomot, amit befőzünk. Sőt, közös disznóvágásunk is szokott lenni!
Borítékolható szerelem – ápr. 6. 19h Szentendre
Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, színházterem
Szentendrei Tavaszi Fesztivál
jegyek: https://szentendreiteatrum.jegy.hu/program/boritekolhato-szerelem-159661
Szerző: Welbach Lola
*Részlet a műsorból, Karinthy Frigyes szerelmes leveléből.