Egyelőre kívülállónak érzi magát Amerikában, és lassan tanulja meg, mi az, amiről nem beszélnek nyíltan körülötte. Ezt mondja Rév Marcell operatőr, aki a Fehér isten után kezdett el Sam Levinson rendezővel dolgozni. Együtt készítik az Eufóriát, tavaly pedig a karanténban párkapcsolati drámát forgattak. A 24.hu kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
A film egyik rétege egy párkapcsolati krízisről szól, a másik a művészi hitelességről. Arról szólva, hogyan merül fel ez a kérdés az ő munkájában, elmondta: “Számomra elsősorban ez egy párkapcsolati, érzelmi film. Azzal a részével tudtam menni. De úgy látom, az Egyesült Államokban nagyon fontos a filmnek az a szakmai, művészi témája, amit említettél. Benne van a levegőben, bár nem annyira szeretnek róla beszélni. Nagyon óvatosan közelítenek hozzá, mintha tabuként kezelnék. Ez a film fogadtatásán is érződik. Az én szakmámban hasonló problémák csak közvetve és kevésbé látványosan merülnek fel, emellett még viszonylag kívülállónak érzem magam az országban. Sok mélyen húzódó problémát csak lassan kezdek megérteni, zavarban is vagyok tőlük.”
“Az identitás kérdése újra központi szerepet kapott a művészetekben, de nagyon sok leegyszerűsítő ítélet és íratlan szabály születik valódi vita és konszenzus nélkül. Így a politikai tartalom sokszor ideológiai fegyverré silányul. Szerintem főleg azért, mert az emberek meg vannak ijedve ezektől a kérdésektől. Érdemes lenne ezekről nyíltan beszélni, és akkor az ítéletektől és tabuktól megszabadulva valamilyen társadalmi konszenzus felé lehetne közeledni” – tette hozzá.
A Filmklub podcastban azt mondta, komoly fenntartásai vannak az amerikai életmóddal szemben. Mókuskerékhez hasonlította az ottani munkát: “Amerika a fogyasztásra és a költekezésre épül, adósságokat hurcolnak magukkal, kényszeres termelésben vannak. Ez nem tesz jót a kreatív döntéseknek. Most pár évig biztos tudnék olyan munkákat csinálni, amikhez van kedvem – még akkor is, ha elszúrnék párat –, és meg is élnénk belőle. De azt nem választhatnám, hogy hazamegyek magyar vagy európai filmbe dolgozni, és ezt a lehetőséget sem akarom elveszíteni. Nem akarok semmilyen rendszer rabszolgája lenni. (…) Minél több pénzt kellene keresnem, annál inkább belekényszerülnék bizonyos rossz választásokba, és egyre keskenyebb sávban tudnék csak dolgozni. Könnyű belekerülni egy olyan skatulyába, ahova nem szeretnék. Persze konkrétan a munkát is el lehet rontani, mert – bár sokan ezt gondolják – nem egy óriási rendszer vesz körbe. Ugyanúgy dolgozom, mint Magyarországon. (…)”
Szóba került, hogy részt vegyen a Freeszfe Egyesület munkájában. Ennek kapcsán elárulta: “Megkerestek, és igent mondtam. Itt leszek Amerikában, de valahogy megoldom, hogy tudjak kurzust tartani. Nagyon lelkes vagyok tőle.”