A Kossuth-díjas színművészt megszámlálhatatlanul sok alkotásból ismerjük, többek között a Zimmer Feri című filmből vagy A dzsungel könyve musicalből Balu szerepében, a Pesti Színházból. De sokaknak Robert De Niro jut eszébe a szinkronhangjáról. Idén megkapta a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíját, ő azonban a közönség szeretetét tartja a legfontosabbnak, most is, hogy súlyos betegséggel küzd. Szegő András beszélgetett vele a Nők Lapjában.
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
“Tudod, milyen rossz folyton mellébeszélni, hazudozni? Rákos voltam, vagyok, nem elmebeteg” – mondja Reviczky Gábor, aki elsőként arról beszélt, hogy derült ki, hogy milyen az egészségügyi állapota.
“A kollégáimmal vadászni mentünk – amit egyébként gyűlölök, csak a társaság miatt adtam be a derekam -, minden szép volt, és egyszer csak elrepült fölöttem egy fácán. Soha életemben nem találtam még el vadat, de akkor pont a lábam elé zuhant a tetem, és abban a pillanatban rosszul lettem. Gyorsan kórházba vittek, és ott rövid vizsgálat után közölték, hogy rákos vagyok. Rögtön három daganatom is van…” – fejtette ki a színművész.
Azt is hozzátette: “Van egy szerencsés adottságom. Soha nem rágódom a múlton, hogy mit rontottam el, mit csináltam rosszul, és nem meditálok a jövőn, hogy milyen keserűségek várnak rám. Én mindig az adott pillanatnak élek. Hogy mi éppen akkor a helyzet, mi is a teendő. Akkor azt tanácsolta az orvos, hogy mivel leromlott a szervezetem, kezdjem el a sugárterápiát. (….) Ki kell bírnom… (…) Azt már megtanultam, hogy a legválságosabb helyzetekben kell a legokosabban gondolkodni és dönteni… Mindig azon voltam, hogy szórakoztassak, nevettessek, mulattassak. Hogy valami jót adjak a közönségnek, hogy könnyebbé tegyem az életüket. Hogy szeretetet adjak. Igazából most, a betegségem alatt érzem, hogy ez sikerült is. Hogy mennyire szeretnek, aggódnak értem az emberek. Korábban biztosan nem hittem volna, hogy létezik ilyen fokú szeretet. Azt mondom, már ezért is megérte ezen a hőfokon végigcsinálni.”
Mennyire hiányzik neked a színház, az állandó színen levés?
Most éppen nem annyira… El is fáradtam a sok kezelésben, egy kicsit bele is untam a folytonos utazásba, fárasztó lett az oda-vissza járás Pestre és vissza. De őszre össze fogom kapni magam. Jön ismét A dzsungel könyve, és az mindig nagyon felráz mindnyájunkat. Emlékszem, a bemutató után sokan sopánkodtak közülünk, hogy örüljünk, ha ebből tíz előadásunk lesz, most meg ott tartunk, hogy néhány alkalom, és rekordot döntünk musical műfajban.
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.