Koronczay Lilla beszélgetett a két közös gyerekkel büszkélkedő színészpárral, Rezes Judittal és Szabó Győzővel a Nők Lapjában.
Arról szólva, hogy viselték a karantént, Szabó Győző elmondta: „Szerencsére remekül, mert egy héttel az első karantén előtt beköltözhettünk ide, az új otthonunkba, ahol van kert, természet vesz körbe minket, nem kellett a tetőtéri bérelt lakásban kókadoznunk, amíg véget ér a járvány. (…) Judit a Katonában, én a Thália Színházban játszom, és igazán nagyvonalúak voltak, mert minden hónapban megkaptuk a fizetésünket.”
A két színész a Katonában ismerkedett meg, Szabó Győző emlékszik a sorsdöntő pillanatra: „A büfében ültem, és bejött egy hosszú szőke hajú szépség, fekete kabátban. Magas volt, hosszú combokkal. Ez a nő kell nekem! – nyilallt belém. Aztán persze a személyiségével együtt a humora is lenyűgözött. Ennyire egyszerű.”
Judit először nem vette komolyan Győző udvarlását: „Kollégaként nagyon bírtam, de akkoriban nem gondoltam volna, hogy egy szép napon azt fogom mondani: életem végéig össze szeretném vele kötni az életem. Egyébként is házas volt, meg ott volt mögötte ez a drogos múlt is, bár addigra már lejött a szerről… (…) Távol állt tőlem, de Győző olyan kitartóan ostromolt, folyton elkápráztatott azzal, amilyen lendülettel viszi az életét, hogy végül beadtam a derekamat. És ennek már tizenhét éve!”
Szabó Győző életrajzi kötete ihlette a most mozikba kerülő filmet, a Toxikomát. Ő maga adta Herendi Gábor rendező kezébe: „Igen, mert sokan mondták, hogy olyan filmszerűen pereg. És azt is én szerettem volna, ha Molnár Áron alakít engem. (…) Szegeden az első átmulatott éjszakánk után felírtam egy A4- es papírra, hogy ha valaha elkészül a film, neki kell eljátszania engem. Beletettem egy lezárt borítékba, feldátumoztam, és odaadtam Herendi cégénél a titkárnőnek, arra kértem, hogy zárja el egy fiókba, és csak akkor adják oda Áronnak, ha megkapta a főszerepet. Így lett.”
Arról szólva, hogy nagylánya, Bori sírt, amikor kijött a moziból, úgy nyilatkozott: „Mások is sírtak, mert katartikus a befejezés, de az biztos, hogy Borira mély benyomást tett a film, ahogy annak idején a könyv is. (…) Bori büszke rám ezért, de természetesen a film rengeteg múltbeli emléket kavarhatott fel benne, hiszen ő is benne van.”
A felvetésre, miszerint mindkettőjükben van valami szabálytalan, valami, amitől el lehet képzelni őket alternatív színházban is, Rezes Judit azt mondta: „Nyitott kapukat döngetsz, júniusban éppen Pintér Béla társulatával próbáltam egy darabot, októberben mutatjuk be. Rendezett már engem a Katonában is, talán láttad A bajnok című előadást, a polgármester feleségét alakítom benne. Tavaly a két karantén között gyorsan elő is kaptuk, és újrajátszottuk, akkora sikere volt. De amit most próbál a Katona, abban nem vagyok benne, majd a következő évadban fogok játszani. Elég lesz most a két gyerek mellett az a kis mesejáték, amit Győzővel együtt írunk, rendezünk, játszunk a Jurányi Közösségi Ház Mese habbal című sorozatában, a címe: Boribon és a hét lufi. Különben is az a fajta vagyok, aki remekül bele tudja élni magát abba, amiben éppen van, legyen az történetesen az anyaság. Bár tavaly ősszel, amikor egy év kihagyás után színpadra léptem, éreztem, hogy már hiányzott, jó volt megint közösségben lenni. Amikor megszültem Gáspárt, úgy éreztem, hogy azt se bánom, ha a karrieremnek vége. Megkértem az igazgatómat, hogy kevesebb szerepet vehessek vissza, mert egyelőre nem világos, két gyerek mellett lehet-e ezt a szakmát ugyanolyan elánnal csinálni”.
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.