Róbert Júlia dramaturg, az SZFE tanára is csatlakozott Gimesi Dóra író, dramaturghoz, az SZFE oktatójához, aki befejezi azt a mondatot, hogy “Nekem az SZFE…”.
Gimesi Dóritól loptam az ötletet. Íme az én listám:
Nekem az SZFE a hely, ahova 14 évesen eldöntöttem, hogy járni fogok, mert dramaturg szeretnék lenni.
Nekem az SZFE a felvételi három felszabadult fordulója. Soha olyan magabiztos nem voltam!
Nekem az SZFE a gólyatábor, egy szobában a színész évfolyamtársakkal. Az egyik vékony szőke lány csodásan röfög. Mennyivel felszabadultabbak, mint én!
Nekem az SZFE maga az izgalom, főleg a Bölcsészkar után, pláne úgy, hogy ingázom a Vas utca és a Múzeum körút között.
Nekem az SZFE Radnai Annamari órái, ahogy az életről tanít.
Nekem az SZFE a hosszú elvonulós írásgyakorlat Kárpáti Péterrel. A fordítás kurzus Upor Lászlóval, amiből a diplomamunkám született.
Nekem az SZFE Osztovits Levente asztalcsapkodása. Kerényi Feri bácsi, akinek hála, pontosan értettem, hogy 200 évvel ezelőtt mi mit jelentett a magyar színháztörténetben. Karsai György, akivel szerintem az öt év alatt a legtöbb óránk volt.
Nekem az SZFE a „még sokkal több gyakorlati órát szeretnék” érzése (és ezt minden generáció elmondja!)
Nekem az SZFE a szorongás, hogy én nem tudok a büfében jópofizni.
Nekem az SZFE pár beszélgetés a büfébe vezető lépcsőn, amiből megszületett a KoMa társulata, aminek én is alapító tagja voltam.
Nekem az SZFE egy kérdés a folyosón: „nem akartok külföldre menni ösztöndíjjal?” És néhány hónap múlva Párizsban találtam magam.
Nekem az SZFE az érzés, hogy a többiek nálam jobban csinálják és sikeresebbek nálam.
Nekem az SZFE a hely, ahol a diplomaosztón nem voltam benne biztos, hogy kihoztam magamból a maximumot.
Nekem az SZFE a visszatérés Jákfalvi Magdolnának, Kárpáti Péternek és Upor Lászlónak köszönhetően, akik először hívtak az osztályukba tanítani.
Nekem az SZFE a Doktori Iskola, ahol összegezhettem addigi kutatási eredményeimet és szakmai tapasztalataimat.
Nekem az SZFE visszaigazolás, mikor Radnai Annamari tanársegédnek hívott maga mellé.
Nekem az SZFE az a nyolc fiatal dramaturg, akik jövőre végezni fognak, és akiknek viharos öt évében talán én is hagyok valami nyomot.
Nekem az SZFE a dramaturg képzés folyamatos változása és fejlődése. És egy új szak, a drámainstruktor-drámajátékos megszületése.
Nekem az SZFE a hely, ahol mindkét fiam pár hónapos korától többször megfordult és ahol tolerálják, hogy az ember az Intézeti megbeszélést „végigtáncikálja”, mert alszik rajta a gyereke.
Nekem az SZFE rengeteg feladat, amivel szeretnék a jövőben még foglalkozni.
Nekem az SZFE felelősség, mert amit én eddig kaptam, azt tovább kell adnom.
Nekem az SZFE a hely, ahova szeretném, ha még akkor is járhatnék, amikor a gyerekem 14 éves lesz.
Róbert Júlia