A legjobb első filmnek a Hat hét című alkotást választották a Magyar Mozgókép Fesztiválon, a legjobb női főszereplő kategóriában megosztva kapott díjat a film főszereplője, a sümegi származású Román Katalin. Az ifjú tehetséggel pályája kezdetéről, a Hat hét forgatásáról és jövőbeni terveiről is beszélgetett a Zalai Hírlap.

Forrás: Zalai Hírlap 2023.07.11 – 12. oldal

Azt nyilatkozta egy interjúban, már óvodásként tudta, hogy színésznő szeretne lenni. A kérdésre, honnan ered ez a szoros kötődés a színészethez, Román Katalin elmondta:

„(…) A középiskola alatt csatlakoztam Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójához, mert akkor már biztosan tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A stúdió abban segített sokat, hogy száz százalékban odategyem magam abban, amivel foglalkozom. Megtanultam, hogyan kell játszani, természetesnek maradni a színpadon, ahogy azt is, hogy nem baj, ha valamit elrontok, mert ebből tanulhatok is. Ekkor kezdtem az alakításokban önmagamból építkezni, és valószínűleg ennek az időszaknak köszönhető, hogy a természetesség ott van a színészi játékomban.”

Nem mindennapi történet, ahogy kiválasztották a Hat hét főszerepére: „A színitanoda előkészítő csoportjában filmes szakemberek is részt vettek az órákon. Az egyik közülük Molvay Norbert rendező volt, aki tudta, hogy Szakonyi Noémi rendező éppen főszereplőt keres a Hat héthez. Némi vacillálás után elmentem a castingra, és sikerült, megkaptam a főszerepet.”

A Hat hét főhőse az érettségi előtt álló, profi asztalitenisz-karriert tervező Zsófi, aki későn veszi észre, hogy terhes, és az életkörülményeit figyelembe véve úgy dönt, hogy születendő gyermekét örökbe adja egy hosszú évek óta gyermekre váró párnak.

„Már a forgatás előtt két hónappal igyekeztem belehelyezkedni Zsófi szerepébe. Szakonyi Noémi rendező és Vincze Máté forgatókönyvíró felajánlotta, hogy háttéranyagokkal segít a témában, és interjúkat is megszerveztek: ezekre én igent mondtam, mert minél több információhoz szerettem volna jutni. Emellett én is végeztem saját kutatómunkát. Interjúkat készítettem hasonló helyzetet megélő nőkkel, pingpongedzésekre jártam, azokat a zenéket hallgattam, amiket ő, és a hétköznapi történésekben is igyekeztem az ő fejével gondolkodni, miközben próbáltam elengedni a saját magánéletem. Elkezdtem elképzelni azt, hogy én vagyok Zsófi, és ez olyan erőteljes volt, hogy a végére már szinte el is hittem ezt. Így kezdődött el az egy hónapon át tartó forgatás, amelynek még a szüneteiben is igyekeztem benne maradni a szerepben. Nekem ez adott biztonságot, mert nem vagyok profi színész. A forgatás után egy nyárnak kellett eltelnie, hogy „letegyem” a karaktert.”

Román Katalin arról számolt be, azt érezték, hogy különleges alkotás készült, de arra, hogy ennyi elismerést kap a film, nem számított. A film sikerének és a vele járó ismertségnek köszönhetően kapott már itthonról megkereséseket, és több castingra is elhívtak.

„Ami biztos, hogy a legnagyobb kőszínházak színpadán nem tudom elképzelni magam, és nem szeretnék évekre leszerződni egy teátrumhoz sem. Viszont kisebb színházi projektekben szívesen részt vennék. Annak, hogy nem vettek fel a színművészetire, az lehet a hátterében, hogy nem érezték, hogy színpadi alkat lennék, talán ez a visszautasítás is benne van, hogy nem szeretnék színpadi színész lenni. Az elmúlt években külföldön is dolgoztam gyártási asszisztensként, és szeretném ezt a munkát is folytatni, mert a filmkészítésnek ez a része is izgalmas, és egyelőre jól megfér ez a szakma a színészettel” – számolt be Román Katalin.

Forrás: Zalai Hírlap 2023.07.11 – 12. oldal