A Kiss-Végh Emőke rendezte Romantika ősbemutatójának az Örkény Stúdió adott helyet.

„Elfáradt. Elfáradt a nő. Mindenét odaadta, most már másra vágyik. Természetesen írhattam volna férfit is. De nem ezt tettem.
Azért írok, mert szétfeszít. Színházba azért járok, hogy kapcsolódjak. Az esetek többségében csak a mellettem ülőhöz sikerül kapcsolódnom. Színházat azért csinálok, mert ezt választottam.
Ami biztos: mindig a lényeget keresem. Ez nem egy idilli folyamat, mert sajnos hajlandó vagyok érte áldozatokat hozni. A Romantikát kifejezetten az Örkény Színháznak dedikálom. Árvaházi szeretettel szeretem a színészeket, kiváltképp a géniuszokat, akik truvájokkal kápráztatnak el. De ami leginkább izgat, felkavar, undort vált ki belőlem, az az ember. Nagyon ritkán csak tetszik.
Múltkor mesélte egy ismerősöm, hogy tüszős mandulagyulladása idején hogyan köpte fel a gennyet. Mondtam neki: „Fúj, eszem, nem látod?” Aztán tovább faggattam, hogy pontosan hogyan is történt.
De szeretek nagyon szórakozni, nevetni is, meg ha hallom, amit a színpadon mondanak. Nem vagyok különleges” – fogalmaz a darab ajánlójában Kiss-Végh Emőke.

Az alkotók radikális előadást ígértek. A darab rögtön az első öt percben hozza napjaink kötelező progresszív színpadi kellékét, a kendőzetlen férfiasságot, esetünkben Nagy Zsoltét. Ez a – színpadképet aztán mindvégig meghatározó – hangulati elem nem olyan nagyon váratlan, mert az est felvezetőjében a baseball-sapkát és hozzá rövidre nyírt bajuszkát viselő Kiss-Végh Emőke szavai megelőlegezik az est alaptézisét: az író-rendező elmondja, hogy ő két kicsi gyerek édesanyja, és hogy nyugodtan hagyjuk el a termet, amennyiben szükségét érezzük, a kollégák majd segítenek a kijutásban. Itt még azt gondolom, hogy egy brutális anya-darabnak leszünk tanúi, melyből igen sok születik mostanság, jók és felejthetők vegyesen, céljuk az önterápia, az anyaság okozta sokk feldolgozása, amiért vége a nagy szabadságnak, s nem tehetsz csak úgy, a saját kedved szerint semmit, mert ott egy kicsi, ártatlan ember, aki tőled, és csakis tőled függ. Ez bizony kemény egzisztenciális válsághelyzetekhez vezet az önzés századában, néha biztosan csak bajuszban lehet kibírni, néha meg még abban sem.

A Romantika annyiban tényleg anya-darab, hogy az anyaságra és annak megélésére vonatkozóan több utalást is hallunk, de a fókuszba a lelki kiüresedés, az emberi értékek totális elvesztése kerül. A cselekmény röviden a következő: négy férfi (Brezovszky Dániel, Nagy Zsolt, Novkov Máté, Patkós Márton) és két nő (Kerekes Éva, Zsigmond Emőke) vált jegyet egy olyan klubba, ahol szexuális vágyaikat szabadon, következmények nélkül kiélhetik egymással, csakhogy az események félidőben tragikus fordulatot vesznek, s az idősebb nő (Kerekes Éva) mindenkibe golyót ereszt. (…)Föloldásként az est kb. utolsó egyharmadában, miután a kivégzettek elhagyják a színt, egy, a klasszikus stand up comedy műfajnak megfelelő stand up comedyt látunk Novkov Máté előadásában” – írta a darabról Szoboszlai Annamária „Pusztulásmítoszok helyett egy kis Romantika” című cikkében, a Kútszélistílus oldalán.

„Megkockáztatom, hogy Kiss-Végh Emőke írta a közelmúlt egyik legizgalmasabb színpadi szövegét is, itt az Egy rosszaságról című darabra gondolok. Az pedig egyértelmű, hogy a Dollár Papa vele lépett új, szerzői korszakába. A Romantikával is nagyot vállal az Örkény akkor, amikor a jól ismert egzisztenciális nyomás alatt tengődő színházak alkotói és nézői egy csónakból hiányolják a „nagy” előadásokat. Az előadás érezhetően ezt a ritkán megnevezett, de mindenki által tapasztalt űrt hivatott betölteni..” – írta a produkció kapcsán Herczog Noémi az ÉS-ben (https://www.es.hu/…/herczog..).

Játsszák: Brezovszky Dániel m.v., Kerekes Éva, Nagy Zsolt, Novkov Máté, Patkós Márton, Zsigmond Emőke

fotó: Horváth Judit