Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet podcast sorozatot indított, melynek 2. részében beszélgetést hallgathatunk Róna Viktorról Keleti Éva fotóművésszel és Halász Tamással színháztörténésszel.
A művész emlékére Herceg a vasfüggöny mögül címmel az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársai, Halász Tamás és Bánóczy Andrea időszaki kiállítást rendez a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Róna Viktorról, pályájáról és a kiállításról Keleti Éva fotográfust és Halász Tamást, a kiállítás kurátorát kérdezzük.
A beszélgetést itt tudják meghallgatni:
Róna Viktor (1936-1994) balett-táncos, koreográfus, pedagógus a XX. századi magyar táncművészet nagyra becsült alakja volt itthon és világszerte.
Az Állami Balett Intézet első, legendás évfolyamába már komoly színpadi tapasztalatokkal érkezett, s előbb lett a Magyar Állami Operaház tagja, mint az Intézet növendéke.
Pályafutása során több mint ötven országban lépett fel, s egy tucat országban dolgozott pedagógusként.
1959-ben ösztöndíjasként Leningrádban (a mai Szentpétervárott) tanult partnerével, Orosz Adéllal együtt, ahol sorsdöntő találkozásban volt részük. Alekszandr Puskin révén megismerkedett Rudolf Nurejevvel, a balettművészet valaha volt egyik legfényesebb csillagával. Barátságuk Róna egész életét, sorsát meghatározta.
Az 1950-es évek közepétől a Magyar Állami Operaházban s megannyi rangos, külföldi színpadon eltáncolta a klasszika szinte összes férfi-főszerepét.
Balett-igazgatóként és szólistaként Oslóban, a Norvég Operában szerzett magának hírnevet, majd 1980 után a Párizsi Operában és a Milanói Scalában is betöltötte a balett-igazgatói posztot. 1983-ban kezdődött pályafutása Japánban, ahol egy évtizedig volt a Tokiói Balett vezető balettmestere. Alkotóként Norvégiában próbálta ki magát, majd 1991-ben a Magyar Állami Operaházban állította színre koreográfusi főművét, a Csipkerózsikát.