Rost Andrea: „Ha valaki jól akar énekelni, annak a fűszerekkel is jól kell tudnia bánni”
2021. május 11., kedd 11:47
Világhírű szoprán, nem mellesleg aranykalászos gazda is. Gyümölcsligetet vásárol, biokertet gondoz, a csokoládé és a japán konyha szerelmese, aki rajong a táncdalokért. Rost Andrea valóra váltja az álmait… Tartalmi partnerünk, a Borsmenta oldalán kérdezte Virág Orsolya.
A kérdésre, megtalálta-e már a tökéletes gyümölcsöst, Rost Andrea elmondta: „A Balaton-felvidék a szívem közepe, úgyhogy a környék már megvan, de még alakul a pontos helyszín. Nagyon sok mindenen múlik az álmaimban szereplő gyümölcsös létrehozása és gondozása. Nem egy szigorú ültetvény a vágyam, hanem egy kis liget, amiben csupa olyan gyümölcsfa van, amelyek szeretik egymást.”
Arról szólva, hogy került egy gazdatovábbképzésre, elárulta: „A felmenőim földművesek voltak, ebből is fakad, hogy nagyon érdekel a mezőgazdaság. Vonz a föld, és a növénytermesztést nagyon izgalmasnak tartom. (…) Ha csak annyi az eredménye, hogy a gyerekeimnek és a leendő unokáimnak megmutathatom majd mindezt, és a saját gyümölcseimből főzött kompótot és lekvárt tehetem eléjük az asztalra, akkor annak fogok örülni. A Pannon dalok című projektemhez anno készíttettem egy csokoládét, amiben magyar pirospaprika volt. Tüzes Csokoládé volt a neve, és fantasztikusan finom lett. Akkor megismertem, hogy mennyiféle és ízű kakaóbab van, és azokat hogyan és milyen arányban lehet kombinálni. Mandulát vagy fűszert tenni például a csokoládéba előre is vetíti már a következő álmomat. Tobzódom, ha a csokoládé, mint olyan, előkerül.
Nem zárkózom el attól, hogy ebből a két szenvedélyemből, a csokoládéból és a gyümölcsösből valami olyan szülessen, ami már egy komolyabb történet.”
Rost Andrea arról is beszélt, mi a kapcsolat a komolyzene és a gasztronómia között: „Egy jó énekesnél az is fontos értékmutató, hogy mennyire színesen énekel. A főzésben ezt a színességet a fűszerek jelentik. Ha valaki jól akar énekelni, annak a fűszerekkel is jól kell tudnia bánni. Az én fejemben talán itt kapcsolódik leginkább a komolyzene és a gasztronómia. A zenetörténet tele van nagy művészekkel, akik nagyon szeretnek főzni. Rossini és Pavarotti is remek szakács volt. (…) Számomra az egész gasztronómia olyan, mint az összhangzattan. A sok-sok harmonikus hangból lesz valami: egy hangzás. Nagyon szeretem az összetett ízeket, ahol semmi sem dominál. Mindig sokféle fűszert használok, de úgy, hogy egyik se ugorjon ki. Szeretek salátákat készíteni, amikhez mindig teszek egy kis főtt krumplit, vagy narancsot, vagy málnát, az öntethez például fahéjat.”
A művész azt is leszögezte: „Soha nem leszek hűtlen a hivatásomhoz. (…) Arra vágyom, hogy az út végén majd azt mondhassam: köszönöm, Istenem, teljesen rendben volt minden. A zenét, a közönséget szolgálom, amíg lehet és képes vagyok rá. Aztán majd meglátjuk, hogy mivel tudok még szolgálni.”