Először jelmezeket készített kisebb társulatoknak, majd pénzt szerzett nekik pályázatírással.

Aztán rájött, hogy azzal tesz a legtöbbet a független színházi szcénáért, ha több csapatot egyszerre menedzsel néhány kollégájával összefogva. Erre már egyesületet alapított, és azt is kiharcolta, hogy a kis társulatok megkapjanak Budán egy üres iskolaépületet. Rozgonyi-Kulcsár Viktóriát, a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház vezetőjét, aki inkognitóban háromgyermekes anya a Forbes kérdezte.

Viki 9 éve vezeti a Jurányi házat, 3 kisgyermek mellett néha hivatalosan csak részmunkaidőben, de azt mondja, valójában három műszakot nyom le mindennap: „Az egyik ez, amit most látsz, aztán óvoda- és iskolaidő után a gyerekekkel foglalkozom, és miután lefekszenek, jön a harmadik: ismét a munka. Ha még többet tudnék dolgozni, a világot is meg lehetne váltani” – mondja a Forbes-nak.

(…) „Picik voltunk és szabadok” – emlékszik vissza az első munkáira a független társulatokkal. Egy nap szólt neki egy ismerőse, hogy azonnal hívja fel Vajdai Vilmos színészt, a TÁP Színház vezetőjét, mert a népszerű független formációnak két napja van, hogy megírja működési pályázatát, ami létfontosságú a társulatok életében. ,,Én meg nagyon szerettem a TÁP-os előadásokat, így felhívtam, és megírtam nekik.” Innentől még hét évig ezt tette, és úgy érezte, végleg megtalálta magának a szakmai irányt. (…)

Vikiék lényegében kitalálták a kulturális szolgáltatóközpontot, amit Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesületnek neveztek el, és persze csak Fügének hívják. (…) Ma már évadonként tizenöt-húsz előadóművészeti produkciónak segít a források előteremtésétől az adminisztráción át a napi produkciós feladatok megoldásáig. ,,Nem támogatom, hogy a huszonévesek közül sokan már azonnal tartják a markukat, ha elvégeznek egy munkát. Nem sajnálom tőlük, de azt látom, hogy amiért nekem végig kellett mennem egy rögösebb, még ki nem taposott úton, egészen másképp bánok a pénzzel. Öt évig dolgoztam lényegében ingyen, hogy létre tudjam hozni, amit megálmodtam. Például amikor kosztümkiállítást szerettem volna, akkor ahhoz, hogy megvehessem a próbababákat, elmentem akár éjszakai hoszteszmunkára is. És ez szerintem így oké. Végül is ez egy drága hobbi volt nekem, másrészt hosszú távú befektetés, ami aztán hivatássá vált. De az első évek arról szóltak, hogy munka mellett végeztünk mindent, és csak évek után, pályázati pénzből tudtuk felvenni az első munkavállalót, majd egy másik pályázatból vásároltunk egy fénymásolót.”

Hajtotta Vikit, hogy előbb-utóbb szükségük lesz egy állandó helyre, ahol minden álma megvalósulhat. ,,Én SWOT-analízis-mániás vagyok, most például a gyerekeink különóráit alakítottuk ki így, megnéztük, mi vállalható, minek lesz értelme. Az lett az eredmény, hogy csütörtökre és péntekre már nem raktunk be semmi pluszt, a hét első felében viszont sok vágyuk belefért a délutánokba.” A Széll Kálmán térhez közeli Jurányi utca elején üresen álló iskolaépületre is ezzel a módszerrel esett a választás. ,,A SWOT-analízis a négyes-hatos villamost adta ki.” (…)

,,Nekem ő leginkább fantom, mert általában a munkatársaival intézem a dolgokat, de az biztos, hogy mindig minden zökkenőmentesen megy a Jurányiban. Csodálatos, hogy közben többször elment szülni, mégis így tudja irányítani a házat” – mondja Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója, aki egykori színműs osztályával az Alkalmáté Trupp formáció nyári előadásait próbálta és mutatta be éveken át a Jurányiban. ,

Mácsai Pál szerint ritka a színházi világban, hogy valaki ennyire önmaga előretolása nélkül dolgozik, ahogyan Viki. ,,Színházban mindenki színész, a vezetők is, ő viszont valamiféle nagyszerű – nem is alázattal, hiszen abban is van valami gőg, hanem – természetességgel, magától értődően csinálja, viszi, szolgálja egy remek alkotóműhely ügyeit. Emiatt az ember kicsit zavarban is van a társaságában” – mondja az Örkény Színház igazgatója.

A teljes riport a Forbes magazinban olvasható.