Rozgonyi-Kulcsár Viktória kulturális menedzser, a Jurányi Ház és a FÜGE Produkció vezetője egy évtized alatt bebizonyította, hogy a művészlélek és a jó értelemben vett bürokrata gondolkodásmód együttesen hegyeket mozgat meg. A színházigazgatóval idei Pro Cultura Urbis díja kapcsán beszélgetett a Kortársonline.
Arról szólva, milyen érzések kerültek felszínre, amikor megkapta az értesítést, hogy Pro Cultura Urbis díjas lett, Rozgonyi-Kulcsár Viktória elmondta:
“Elsősorban a meglepettség. (…) Semmi esetre sem tekintek rá egyfajta életműdíjként, amely után kényelmesen hátradőlök, és leteszem a lantot. Számomra sokkal inkább egy mérföldkő egy nagy projekt tizenegyedik évében. Hiszek abban, hogy ötévente meg kell állni, és értékelni kell a mögöttünk álló projektciklust. Amikor ötéves lett a Jurányi, eljutottam arra a pontra, hogy teljesen kimerültem, és kerestem, hogy hol van egy töltő, amire rácsatlakozom, akkor nagy szükségem volt a csapat, a szakma, a nálunk dolgozó alkotók biztatására, hogy tovább folytassuk. A második öt évben már sikerült megtalálnunk az arculatunkat, kialakult a belső működés, a külső kommunikáció, a pozíciónk a független előadó-művészeti területen. Nagyon jó időzítés, hogy épp a jubileum után kapom ezt az elismerést. Most is egy nagyon aktív, termékeny évadot kezdtünk. Rengeteg a feladat, közben pedig nagyon kiszámíthatatlan és mostoha most a függetlenek helyzete. Nem túl vonzó ez a pálya, mégis fontos lenne már most bebiztosítani a staféta átadását” – fejtette ki a vezető.
A kérdésre, úgy érti-e, hogy éveken belül új vezető lesz a Jurányi Ház élén, elárulta:
“Azzal a szándékkal írtam alá a második tízéves ciklus bérleti szerződését, hogy annak én már csak a felét viszem végig, és közben megtalálom, illetve felépítem azt az utódot vagy azt a csapatot, aki vagy akik személyükben, hozzáállásukban tovább tudják biztosítani az intézmény frissességét. Nincsenek kétségeim, tudom, hogy ez egy hosszú folyamat lesz.
Összetett a feladat, mert egyszerre kell hozzá nagy lélek, szellem és fizikai jelenlét.
Van, akiben azt látom, hogy fizikailag alkalmas lenne rá, hiszen elég talpraesett. Más szellemileg alkalmas a feladatra azáltal, hogy átlátja a stratégiai folyamatokat, a hatósági vagy gazdasági ügyeket. Megint másnak a lelke van meg hozzá, mert kellően nyitott, kíváncsi és alázatos. Az adott időszak körülményei tudják majd eldönteni, hogy akkor éppen mire van nagyobb szükség.”
A felvetésre, miszerint ő egy kulturális és művészeti diplomata, úgy reagált:
“Lehet, és közben talán ez a munkám legnehezebb része most. Folyamatosan szem előtt kell tartanom, hogy mindig szakmai alapon hozzak csak döntést, és ne az előítéletek, a megfelelés irányítson. Hiszek az együttműködésben, és igyekszem mindenkivel jó kapcsolatot felépíteni, viszont csak szakmai alapon köteleződöm el, és mindig szem előtt tartom, hogy csak egyenesen kormányozzam a hajót, arra, amerre eredetileg is tartottam. Ez egy fárasztó pozíció, főleg a mai kontextusban, mégis megéri, mert független maradhatok.
Tudom, hogy bármi történik, én nem egy érdek-, hanem egy értékrend mellett állok ki.
Így le tudok ülni bárkivel egy asztalhoz eszmét vagy tapasztalatot cserélni. Azt hiszem az ember hitelét az adja, ha következetes. Ameddig jó érzéssel nézek tükörbe, és tudom, hogy mit miért csinálok, addig hiszem, hogy jó úton vagyok. “
Rozgonyi-Kulcsár Viktória arról is beszélt, hogy a Jurányi Ház kiállta-e a recessziót:
“A Covid okozta veszteségeket sem tudtuk még feldolgozni, amikor beütött az energiaválság, megcsappantak az állami pályázati források. Az elmúlt tíz évben a tavalyi volt a legnehezebb évad. Hónapról hónapra tervezem a költségvetést, mert előre sose lehet tudni, hogy miből fedezzük a kiadásokat. A költségek csökkentése, a helyzethez illő, visszafogott működés segített át minket ezen az időszakon. Ha pesszimista ember lennék, akkor talán már a FÜGE és a Jurányi sem létezne, de én inkább mindig arra koncentrálok, hogy a pohár félig tele legyen.”