Rozgonyi-Kulcsár Viktória: „Valaki Noé bárkájához hasonlította a Jurányit”
2020. december 9., szerda 07:14
A járványhelyzet nehéz helyzetbe hozta a kulturális szféra szereplőit, különösen a függetleneket. Ennek kapcsán Rozgonyi-Kulcsár Viktóriát, az idén 8 éves Jurányi Ház megálmodóját kérdezte a Fidelio.
A FÜGE 2006 óta segíti a független előadó-művészeti társulatokat, 2012-ben pedig létrehozták a Jurányit egy régi iskolaépületben: “Abban az időben több produkciós társulat, alkotói műhely munkáját menedzseltem, és azt láttam, hogy ezeknek a kisebb formációknak az a legnagyobb segítség, ha csak a művészeti munkára tudnak koncentrálni, és minden ehhez szükséges hátteret, támaszt megkapnak valakitől: szervezést, adminisztrációt, pénzt, reklámot, stb. Ez az igény hívta életre a FÜGÉ-t mint produkciós és ernyőszervezetet. Akkor a legtöbb független csapat számára az igazi kihívást az infrastruktúra, illetve annak hiánya jelentette. Így született meg a hiányból a Jurányi ötlete, egy bázis, ami igazi otthont kínál a független alkotóknak, társulatoknak. (…) Valaki nemrég ebben a jelenlegi emberpróbáló helyzetben Noé bárkájához hasonlította a Jurányit, és mázlistáknak nevezte a művészeket, akik felkerülhettek annak idején a hajóra” – árulta el.
Azt is hozzátette: “Néhány év alatt kialakult a Jurányit szerető nézők tábora és elsősorban olyan előadásokat szeretnénk kínálni, amelyek a „jurányis” közönség számára biztosítanak egy megbízhatóan azonos minőségű, de mégis változatos programot. Éppen ezért találnak nálunk teljesen aktuális, társadalmi problémákra reagáló, szembesítő, elgondolkodtató előadásokat, ugyanakkor a hétköznapi komikumokra épülő szórakoztató darabokat és gyerekeknek szóló mesejátékokat is.”
A tao kiesése után új nehézségekkel kell megküzdeniük. A kérdésre, hogyan élték meg az elmúlt időszakot, azt felelte: “A kezdeti sokk után az elsődleges feladatunk márciusban annak kitalálása volt, hogyan lehet fenntartani a házat úgy, hogy alapvetően semmi sem működik benne. Napi szinten kellett újabb és újabb döntéseket hozni. Szeptemberben újranyitottunk, gondosan ügyelve arra, hogy ne okozzunk ezzel nagyobb bajt, de közben munkát adjunk a hónapok óta munkanélküli művészeknek. Volt két jó hónapunk, a gépezet jól működött. (:..) Szerettem volna, ha a két utolsó évad már tökéletesen tükrözi, hogy mi is az a Jurányi, és milyen a „jurányis” irány. Jó lenne legalább a tizedik születésnapunkra ezt elérni, de most nincs itt az ideje az álmodozásnak.”