Érti, hogy sokak érzékenységét sérti, és sokakban van hiányérzet az Eszenyi-ügy lezáratlansága miatt, de azt tekinti feladatának, hogy a feszültségek feloldódjanak, és abszurdnak érzi, hogy erről még mindig őt kérdezik – nyilatkozta a Népszavának Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója, aki a teátrum kettős fenntartásával kapcsolatban úgy érzi, hogy a színház felülírja a napi politikai helyzet kötelező egymásnak feszüléseit.

A teljes interjú a Népszavában olvasható.
Kérdezett: BALOGH GYULA

A Vígszínházban az elmúlt években sok minden történt. A kérdésre, mennyire sikerült kibeszélni ezeket, Rudolf Péter elmondta: „Az elmúlt másfél év, a járványra és az abból következőkre gondolok, sok mindent felülírt. (…) Most érzem újra, hogy egy színházban ülök, ahol minden a műsorért és az estékért történik. (…) Az én feladatom, hogy azok a feszültségek, amik övezték a színházműködését, feloldódjanak. Ez hosszabb folyamat, mint hittem. A kereteket létrehoztuk.”

Arról is faggatták, eszerint az etikai vizsgálatot elrendelő fővárosi önkormányzat felelőssége-e, hogy nem tette publikussá a vizsgálat eredményét: „Nem dolgom ennek a felelősségét megállapítani. Nem vagyok politikus, sem jogász. Az nyilvánvaló, hogy a felügyelőbizottság nem bíróság. Ez nyilván megköti a döntéshozók kezét. Én magam ennek a vizsgálatnak egy fontos következményeként kaptam a felügyelőbizottság tagjaitól azt az instrukciót, hogy Enikőt ne hívjam be az általa rendezett előadás felújítópróbájára. Érzékelve a színházban az újraéledő feszültséget, majd egyeztetve a művészeti tanáccsal, vissza kellett vonjam eredeti szakmai érvekkel támogatott álláspontomat. Ezért döntöttem úgy, hogy Enikő online vegyen részt a próbákon. Nem is volt más lehetőségem. Ezt vele is tisztáztam. A vizsgálat részleteit nem ismerem. Bizonyos megállapításait igen, de nem tehetek nyilvánossá valamit, amire ráírták, hogy nem nyilvános. Ráadásul, úgy tudom, magát Enikőt nem hallgatta meg a bizottság. Úgy tűnik – és nem csak ebben az ügyben -, nincsenek meg sem a jogi, sem a szakmai keretek, melyek között ezek a fajta érzékeny kérdések tisztességgel rendezhetők lennének. „

Azt is elárulta, miben dönt a művészeti tanács, amelyben többségében a színház vezetői, művészei kaptak helyet: 
„Hogy kik alkotják a tagokat, azt a társulat titkos szavazáson döntötte el. Az évadtervtől kezdve sok mindent megvitatunk. Irányokról beszélgetünk. Ez mostanában különösen fontos a pandémia keltette bizonytalanságok közepette. Egy-egy próbafolyamat tanulságait is levonhatjuk együtt. A színház életének ritmusát kell most kitalálni. Nem egyszerű ennyi premier mellett feltöltődésnyi időt biztosítani. A megszállott munkát és az emberi élethez való jogot miként lehet összeegyeztetni – ez alapfelvetése volt a pályázatomnak. Kell a segítségük. Most különösen nagy kihívás megtalálni az egyensúlyt a magánélet és a színház fűtött működése között. Szakmai kérdés is, hogy ne legyünk belterjesek, köldöknézők”.

Arról is beszélt, a gyakorlatban miként működik a kettős fenntartás, vagyis a főváros a tulajdonosa a színháznak, de a finanszírozó az Emmi: „Természetesen okoz bürokratikus nehézségeket ez a kettősség. Ez minden fél számára világos, de örültem, amikor az évadnyitón egymás mellett ült a főpolgármester úr és a kulturális államtitkár úr. Ez a térképészeti helyzet lefedi a helyzetünket és az álláspontunkat is. A színház felülírja a napi politikai helyzet kötelező egymásnak feszüléseit. (…) A nagy előadások mindig igazságok összecsapásáról szólnak. A jó színház felkavar. Nincsenek vegytiszta helyzetek. Együtt keressük a válaszokat. Ha besodródunk egy politikai térbe, az csőlátáshoz vezethet és tehetségvesztéssel járhat.  (…) Ezeknek az intézményeknek mindig az állam adja a pénzt a működésükre. Mindenhol a világon. Fájdalmasan kiszolgáltatott helyzet, de többször elmondtam: az már a mi felelősségünk, hogy milyen mértékben. A szakma csak együtt őrizheti a függetlenségét. De egyet ne felejtsünk el: szinte kuriózumnak számít, hogy nálunk még mindig ennyire színes a színházi paletta, tehát az állam biztosítja a működésünket. Ennek örüljünk, ezt köszönjük, az elosztás módjának szakmaiságáért pedig küzdjünk. „

A teljes interjú a Népszavában olvasható.
Kérdezett: BALOGH GYULA