A Vígszínház évadnyitóján Rudolf Péter újra kinevezett igazgató a megjelent politikusok, Karácsony Gergely budapesti főpolgármester és Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár előtt elmondta, reméli, nem bántja meg őket, de a színház a politika fölött áll. Ennek kapcsán kérdezte az Index.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, feldolgozta-e már ezt a traumákkal teli, kusza, színháztörténetileg is emlékezetes évadot, amikor alig ment fel a függöny, Rudolf Péter azt felelte: „Nem volt időm belegondolni. Gyors döntéseket kellett hozni. (…) Pont (…) a tanulási folyamatot (…) blokkolta a vírus. Ugyanakkor ennyi éles helyzet összehozhat egy csapatot, és felgyorsíthatja a tanulási folyamatot minden szereplő életében. Szóval a trauma is tud építő erővé válni.”
Annak kapcsán, hogy a Vígszínház alapítványok kuratóriumainak, melyek ötszáz millió forint fölött diszponálnak, a volt igazgató, Eszenyi Enikő is tagja, úgy fogalmazott: „Úgy gondolom, evidencia, hogy olyanok üljenek az alapítvány elnökségében, akiknek aktuálisan közük van a színházhoz. (…) Mi az alapítvány vezetőségét egy udvarias levélben felkértük, hogy alakuljon át az alapítvány kuratóriumi tagjainak köre, akár több lépcsőben, ők pedig egy udvarias levélben közölték velünk, hogy ez jelenleg nem aktuális.”
Rudolf Péter arról is beszélt, komoly fejtörést okoz, miként állítson össze egy évadot a járvány sújtotta helyzetben: „Dolgunk reagálni az aktuális helyzetekre, ugyanakkor érezni kell az elnyűtt, lelkileg meggyötört emberek vágyát a menekülésre. Egy előadásnyi felszabadulásra. Nekünk egyszerre kell szórakoztatni és szofisztikáltnak lenni. Ennek nevében várjuk első bemutatónkat, a Szerelmek városát ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében.”
Az idén a társulathoz érkezik felesége, a kiváló színésznő Nagy-Kálózy Eszter. Arról szólva, hogyan tudja igazgatóként ügyesen kezelni ezt a helyzetet, elárulta: „Nincs ezen mit kezelni. Eszter alázatos színésznő, nem kell magyarázkodni. Remek próba volt erre a Mayenburg-darab, A kő, aminek az egyik női főszerepét játssza. Én már akkor megmondtam: ha a beszélgetés abbamarad az ő jelenlétében, akkor valamit nagyon rosszul csinálok.”