Rudolf Péter: „A Vígszínház épülete máig a nagybetűs színházépület a fejemben”
2021. május 2., vasárnap 16:53
Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló művész, rendező, producer, forgatókönyvíró. A 125 éves Vígszínház igazgatója. Rudolf Pétert kérdezte a Deszkavízió.
A teljes interjú ITT olvasható.
Arról szólva, mit jelentett pályakezdőként a társulathoz szerződni, Rudolf Péter elmondta: „Egyenes út volt, hiszen az évfolyamon a Vígszínházi rendezők alkották a tanári kart. Én a Marton-Valló osztályba jártam, velünk párhuzamosan végzett a Kapás-Horvai osztály. Az ember szinte belenőtt a Vígszínházba. (…) A Vígszínház épülete máig a nagybetűs színházépület a fejemben. Ha csak elvillamosozik az ember előtte, büszke rá, hogy olyan városban él, ahol ilyen színház van. Jómagam kisvárosban felnőve ünnepként éltem meg minden budapesti színházi látogatást. Ünnep és megtiszteltetés volt akkor is, és most is belépni ide.”
Tavaly igazgatóként tért vissza. Ennek kapcsán elárulta, milyen érzés volt először végigmenni az épületen ebben a szerepben: „A szó szoros értelmében felfoghatatlan. Márciusban, egy teljesen abszurd, karanténos helyzetben derült ki, hogy én leszek a Vígszínház következő igazgatója. Ahhoz, hogy a színház a járványhelyzetben is folytatólagosan tudjon működni, és júliusban évadot lehessen hirdetni, nekem már ekkor el kellett kezdenem dolgozni. A bevezetett szabályok miatt jövendő munkatársaimmal maszkban, másfél méter távolságot tartva, parkban sétálva raktuk össze az évadot. Napi 20 órát biztosan telefonáltam. Olyan erővel és hirtelen zuhant rám az egész, hogy nem volt időm belegondolni. Tulajdonképpen azóta sincs, de talán jobb is így, mert különben mázsás teherként nehezedne rám a felelősség.”
Azt is elmesélte, ősszel, Az öreg hölgy látogatása című előadásu egyik esti próbája után vissza kellett mennie a színházba, ott felejtette a nézőtéren a kabátját: „Addigra már a színészek és a műszak is hazamentek. Egyedül voltam, és leültem. Tulajdonképpen akkor, hónapokkal később engedtem meg magamnak, hogy felfogjam, hol vagyok, és mit csinálok.”
Rudolf Péter úgy látja, hogy azt, amit ebből a helyzetből ki lehetett hozni, azt megtették: „Nyilván az egész világ azzal harcol, hogy a körülmények ellenére tehesse a dolgát. Megszállott színházi emberekként számunkra a legfontosabb a találkozás a nézővel. Amikor ezt nem lehet, akkor is erre készülünk” – szögezte le.
Május 1. és 8. között ikonikus előadásokat közvetít ingyenesen a Vígszínház honlapja és ahogy azt Rudolf Péter mondta: előkészületben van egy fikciós dokumentumfilm, egy kiadvány az elmúlt 25 év történetéről és egy összefoglaló könyv az épület 125 éves múltjáról.