Rudolf Péter: „Egyfajta szentélyként tekintek a Vígszínházra”
2020. július 10., péntek 16:12
„Enyém a felelősség, de csapatban gondolkodom” – mondja Rudolf Péter, aki hivatalosan július elsejétől vezeti a Vígszínházat. A Kultúra.hu kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
Volt a Vígszínház tagja, az elmúlt években rendezett a teátrumban. Ennek kapcsán kifejtette: “Azt szokták mondani a kollégák, hogy ha már megfordultál a Vígszínház színpadán, akárhova sodor az élet, mindig a Vígszínház tagja maradsz. Ráadásul nálam ez a 18 év gyakorlatilag az ifjúságom. (…) A színészi munka mindenütt hasonló, egy próbafolyamat éppolyan jó lehet egy lichthofban, mint a Víg nagyszínpadán. Az elmúlt 125 év története, hogy kik játszottak ezeken a deszkákon, mégis megemeli az egészet, én egyfajta szentélyként tekintek rá. Olyan ez, mint a Real Madridban játszani. Különleges energiák találkoznak.”
A direktor arról is beszélt, miért pályázott: “Most ért az életem ebbe a fázisba. Ahhoz, hogy az ember ilyesmibe belevágjon, kell egy belső béke. Hogy ne azt nézd, egy-egy helyzet neked milyen lehetőséget ad, hanem hogy ezekben a helyzetekben te milyen lehetőségeket tudsz teremteni. (…) Annyi mindent kaptam, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, amelyeket most fel tudok használni egy közösség érdekében. Nem az én személyem a fontos, hiszen lehet, hogy nekem személy szerint a szabadúszás akár több helyzetet is teremthetne. De ha hasznosan tudom kamatoztatni ezt a tudást, és megvalósítom a pályázatomban leírtakat, akkor nem kérdés, jó döntést hoztam.”
Eszenyi Enikőről, akivel évfolyamtársak voltak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, úgy nyilatkozott: “Enikővel sok mindent éltünk meg együtt, de a közös ifjúságunk nem jelenti azt, hogy a Vígszínházzal kapcsolatban ne lehetnének elképzeléseim. Ez egy kicsi ország, ilyen alapon ülhetnék otthon magamba roskadva, mert bárhova lépek, valakinek keresztezem az útját. Minden érzékenység ellenére jó volt köztünk a kommunikáció az elmúlt időszakban is.”
Az évadbejelentő sajtótájékoztatón többször hangsúlyozta, hogy a Vígszínház polgári színház. Ennek kapcsán kifejtette: “Amikor polgári színházról beszélek, egy színészcentrikus színházra gondolok. Olyan társulatot szeretnék építeni – ami nyilván nem megy egyik napról a másikra –, amelyben a színészt megbecsüljük szakmai és egzisztenciális értelemben egyaránt. Életpályában gondolkodunk, miközben szakmai alázatot és csapatmunkát várunk tőle.”
Aláírta Ragályi Elemér nyílt levelét, amelyben arra kérik Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, hogy vonja vissza a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról szóló javaslatot, s a kormány kezdjen széleskörű egyeztetésbe. Erről szólva leszögezte: “A helyzet élesen rámutat a szakmát érintő bizalmi válságra. Hiszen önmagában az alapítványi működtetési forma előremutató, európai kezdeményezés is lehet. A főiskolára ráférne egy komoly pénzinjekció, jól láthatóan gond van az infrastruktúrával és alulfinanszírozott az eszközigényes filmes képzés.
Arról van mit beszélgetni, hogy elég nyitott volt-e az egyetem. Bizonyos kritikai szempontokkal tudok azonosulni, de ezzel együtt az SZFE vitathatatlanul a magyar művészeti képzés egyik fellegvára immár 150 éve. Azért írtam alá a levelet, mert úgy gondolom, hogy az egyetem bevonása nélkül nem lehet dönteni az egyetem jövőjéről.”