Ha bekerült volna a Győri Balett szakközépiskolájába, akkor ma kortárs táncosként hallanánk róla. Elsőre felvették a Színművészetire, és bár hivatalosan még csak három éve van a pályán, számos színpadi és filmes szerepet tud a háta mögött. Rujder Vivient kérdezte a Színház.net.
A teljes interjú ITT olvasható.
A színházak őszi bezárása előtt nem sokkal mutatták be a Katonában az Othellót, amelyben Desdemonát alakítja: “A próbák kezdetén azt próbálgattuk Krisztával, hogy meddig lehet elmenni Desdemona tapasztalatlanságában, hogy semmiképpen ne tűnjön bárgyúnak és ne feltétlenül csak az Othello iránti szerelmére élezzük ki a személyiségét. Ugyanakkor Desdemonát ez a szerelem billentette ki az életbe az addigi elzártságából. A mentális adottságai képessé tennék őt egy intelligensebb életútra is, de számára a legfontosabb a szerelme lett. Sokáig nem veszi észre Othello féltékenységét, Othello Jago által van vezetve, Desdemona pedig Othellónak van teljesen kiszolgáltatva. Ennek a tragédiának Jago zsenialitása az origója, miatta tud ez a két szerelmes ember teljesen elcsúszni egymás mellett. (…) Abban hiszek, hogy közösen hozzuk létre az előadásokat, és ez az Othellóban sikerült a legjobban, amióta a Katonában vagyok.”
Arról szólva, hogy érintik az SZFE-s történések, az egyetem polgárainak harca az autonómiáért, a színésznő elmondta: “Pár hónapig alig aludtam, nagyon sokat szorongtam. Szinte már követhetetlen az, ami körülöttünk történik. Tényleg visszamegyünk a rendszerváltás előtti időkbe? Néhány cikkben olyasmiket lehetett olvasni, hogy az én nemzedékem, az SZFE-s fiatalok még nem éltek akkor, tehát nekünk fogalmunk sem lehet arról, hogy még mindig demokráciában élünk. A pártállami időkről csak a történelemkönyvekből szerezhetek tudomást, de honnan tudhatom, hogy nem hamisították meg a valóságot? A bántásokat a legnehezebb elviselni, amikor a mestereimet földbe döngölik, akik szakmailag megkérdőjelezhetetlenek. Az én generációmat meg hüllőknek nevezik. Betalálnak a szívembe az olyan hozzászólások, hogy évek óta nem jött ki használható színészgeneráció az SZFE-ről, miközben mindannyian megfeszülve dolgoztunk. Hogyan lehet megkérdőjelezni azt a munkát, amit a tanáraink belénk fektettek és amit mi azért fektettünk be, hogy diplomát kapjunk a kezünkbe, hogy aztán optimistán, bizakodóan kimenjünk az amúgy is telített szakmába! És ez a fő probléma, az SZFE ügye már rég nem a szakmaiságról szól, semmiféle szakmai érv nem hangzik el, hónapokon át nem történt érdemi előrelépés, párbeszéd” – fejtette ki Rujder Vivien,
Arról szólva, hogy Máté Gáborról mindig lelkesen beszél, a szakdolgozatát is belőle írta, kifejtette: „Gábor teljesen átadja a növendékeinek a szorgalmat, a maximalizmust, amit képvisel. De semmit nem kényszerít ránk, mindenkinek meghagyja az egyéniségét, csak éppen megduzzasztja tudással, a szakma iránti alázattal és tisztelettel. Kitüntetett figyelemmel tanított minket, mindenkihez úgy viszonyult, ahogy kellett, ami az illetőt segítette. Máté Gábor páratlan pedagógus. Nekem ő adott pilléreket, amire támaszkodhatok. Büszke vagyok arra, hogy a növendéke lehettem. Nem hiába álltunk annyian az Ódry Színpad előtt a búcsúztatásakor és énekeltünk neki.”
Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjében egyedüli magyar színésznőként kisebb szerepet kapott. Ennek kapcsán elárulta: „Ugráltam örömömben a hálószobában akkor is, amikor Mécs Mónika producer felhívott, hogy Ildikó szeretné, ha benne lennék a következő filmjében is, A feleségem történetében. Egy éjszaka vettük fel a két jelenetemet a felépített stúdióban. A Störr kapitányt alakító Gijs Naberrel kellett flörtölgetnem, aztán elaludni a vállán. Ildikó kérése az volt, hogy angolul cseverésszek vele, amitől eleinte inamba szállt a bátorságom. De aztán sikerült feloldódni, Ildikó remek atmoszférát teremt a forgatáson a kedvességével és profizmusával”.