A törékeny, mégis erős színésznő a Katona József Színházban játszik, ám a járvány miatt mostanában a tévé képernyőjén láthattuk, az Apatigris című sorozatban, az apát alakító Scherer Péter lányaként. A Nők Lapja kérdezte.

A színésznő elsőként arra a hírre reagált, hogy nemrégiben elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze: „(…) Nemegyszer találkoztam Marival, és bár nem voltunk közeli viszonyban, példaképnek tekintettem. Elképesztő maximalizmust és alázatot tanított mindannyiunknak. Néha azt érzem, kopik ki a világból a szerénység és a munka iránti alázat, ahogy a szakma és az élet szeretete is. Egyszerűen nem jövök rá, miért változik ebbe az irányba a társadalmunk.”

Rujder Vivien fontosnak tartja, hogy a legjobb mesterektől tanult az egyetemen: „Talán emiatt indítottam jól a pályát. (…) Eddig biztosan szerencsém volt. Nem is tudom, kinek köszönjem. Ha jó dolgok gördülnek elém, a nagymamáimnak szoktam, odafent. De amikor például ilyen nagy a csend, ha hónapokig nincs semmi, akkor én is pillanatok alatt képes vagyok azt gondolni, hogy ennyi volt… Leírtak, mindenki rám unt, és akkor itt befejeztük.”

Azt is elárulta, hogyan lett a főiskolán flamingóból oroszlán: „Az osztállyal elmentünk az állatkertbe. Hívtam is Anyuékat, hogy itt vagyok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, épp az állatkertben járunk… és semmit sem értek. Máté Gábor volt az osztályfőnökünk, és azt a feladatot adta, hogy válasszuk ki, milyen állat lennénk, milyen állati ösztönök lapulhatnak bennünk. Gábor metódusa azon alapul, hogy teljesen a gyökerektől vizsgáljuk meg a személyiségünk fejlődését. A csecsemőkort az állatok előzték meg, így hát állatjeleneteket kellett rögtönöznünk. Ehhez viszont először ki kellett választanunk a saját állatunkat, megpróbálnunk „fizikailag létrehozni”, és csak utána „beletenni” az állatot az emberbe. Az osztálytársaim közül többen dráma tagozatos iskolából jöttek; ők már kenték-vágták az egészet, én meg tipródtam. A flamingó tetszett, mert rózsaszín és kecses. És ott, az állatkertben, Gábor azt mondta: „Vivi, szerintem legyél inkább oroszlán!” Utólag már látom, egy rövid mondattal olyan vágányra helyezett, ahol már ösztönösen tudtam, mi a dolgom. Ilyeneken múlhat egy sikeres felnőtt élet. Gábor elképesztő pedagógus, és nagyon figyel a diákokra.”

Arról szólva, hogy a közösségi médiában kiáll a nőket érő erőszak ellen, úgy fogalmazott: „Amikor felszólalok ellene, azt érzem, jó, ha minél többen foglalunk állást a témában. Minél gyakrabban teszünk ki valamit a többiek elé, annál jobban foglalkoznak vele. Elfogadják, átgondolják, belemászik az agyukba. Le kell számolnunk azzal az attitűddel, hogy homokba dugjuk a fejünket. Ebben például fejlődik a társadalmunk. Lényeges, hogy ne legyen tabu, ha valakit ilyesmi ér. Ha mer róla beszélni, lehet rajta segíteni.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.