1986 szeptember 27-én hunyt el Ruttkai Éva, a Vígszínház legendás színésznője. Emléke előtt tisztelgett Pokorny Lia, megosztva egy személyes hangvételű bejegyzést az újlipótvárosi Ruttkai szoboránál tett látogatásáról.
„Ma reggel virágot vittem neki a róla elnevezett újlipótvárosi parkba. Violacsokrot. Az ikon, a példakép szoborölében hagytam. Kicsit fogtam a kezét. Ruttkai Éva 1986. szeptember 27-én halt meg. Kiskoromban sokat hallgattam otthon a Császár új ruhája mesekazettát. Ruttkai Éva volt a mesélő. Akkor még nyilván nem tudtam, ki ő. De arra gondoltam ott, a testvéremmel közös emeletes ágyban, hogy akik mesélnek, azok biztos varázslók. És én is szeretnék varázsolni majd, mesélni később.
Csodáltam Ruttkai Évát. Csodálom ma is. Nézem olykor a régi filmjeit, színházi játékát. Már pusztán a jelenléte lenyűgöz, megfog. Akkor is történeteket képes elmondani, ha szótlanul néz, hallgat. A csöndjei is érzelmeket váltanak ki belőlem. Megnyugtató volt ma reggel időzni a szobránál” – írta közösségi oldalán Pokorny Lia.
A Russ Éva néven anyakönyvezett kislány, aki alig háromévesen szerepelt először színpadon, Lakner Artúr gyermekszínházában. Művésznevét Lakner bácsitól kapta, a színészmesterségre Makay Margit tanította. Gyermekszínészként kezdte pályáját Lakner bácsi gyermekszínházában, és haláláig a színháznak élt. Színpadon, filmen, televízióban játszotta a magyar- és a világirodalom nagy női szerepeit; énekelt, táncolt, ha kellett. Egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban, szinte minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott. Fiatalon távozott, de kedves alakját megidézzük néhány remek alakításával.
1945-ben a Zeneakadémián lépett fel szavalatával, itt látta meg és szerződtette azonnal Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója. Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált, a beteg Tolnay Klári helyett beugorva. 1948-ban a Nemzeti Színház társulatához szerződött, itt klasszikus darabok sorában mutathatta meg tehetségét. Ekkor szerettek egymásba, majd házasodtak össze a kor ünnepelt színészével, Gábor Miklóssal, 1953-ban született meg Júlia lányuk. A házasságnak a Latinovits Zoltánhoz fűződő legendás szerelem vetett véget, amely 1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci bemutatóján kezdődött.
A korabeli kritikák tanúsága és a közönség emlékezete szerint A néma levente Ziliája, A Háború és Béke Natasája, a Szent Johanna és a Rómeó és Júlia címszerepe (oldalán a halhatatlan kedvessel, Latinovits Zoltánnal) ugyanolyan feledhetetlen volt, mint a Vízkeresztben, a Makrancos hölgyben, vagy a Sirályban nyújtott alakítása. Emlékezetes maradt játéka – már nagybetegen – Dürrenmatt Öreg hölgyének címszerepében is.
Ruttkai mindössze 33 évesen kapta meg a magyar kultúra nagyérdemű kitüntetést, számos remek film- és színházi szerep után. „A drámairodalom legszebb nőalakjai sorakoznak mögötte, azonosulnak vele, nagy elődök avatott követőjével. S Ruttkai Éva tudatos tehetséggel, alázatosan szolgálja őket és íróikat – a színházat, a művészetet. (…) A tegnapot és a mát jutalmazza ez a Kossuth-díj s a holnapot is, új alakításokat s megannyi újabb varázslatot. S egy kicsit a mai színház lelkét és az örök színház varázslatát, melynek egyik legtehetségesebb ihletője ő.” – írta róla Demeter Imre a Film Színház Muzsika, 1960/ 12. 12-13. ADT. számában.