Láthatta a közönség cégvezetőként, Julius Caesar egyik gyilkosaként és csinos hölgyek bűvkörében lavírozó sztárépítészként. A Fejér Megyei Hírlap és a feol.hu olvasóinak szavazatai nyomán az Év színészének választották. Aktuális szerepeiről, a társulati létről is nyilatkozott Sághy Tamás színművész a Feol.hu-nak.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, ennyi év után van-e még benne izgalom színpadra lépés előtt, Sághy Tamás elmondta: „Hogyne, persze. Szinte ugyanúgy, mint a legelején. Mondjuk, ha az ember felkészült, és tényleg megtanulta a szövegét, végigpróbálta tisztességgel, ráadásul ha jót is próbált, az nagy támasz. Ettől függetlenül van bennem izgalom. Leginkább a szövegfelejtés miatt, a nem várt körülmények még fel is dobnak, azokat nagyon szeretem.”

A jelenlegi már a második évad, amikor műsoron van A cégvezető, s mint az tudható, a korlátozásokkal teli időszakban született az előadás. Arról szólva, milyen motivációk vezették a monodráma színreviteléhez, elárulta:

„Aki a kavicsot elgurította, az a feleségem volt. A leálláskor mondta nekem, miután már csináltam két magas ágyást és kifestettem a szobát, hogy nem akarok-e esetleg valamit kezdeni a felszabadult energiáimmal és az időmmel a saját szakmámon belül. Rájöttem, hogy igaza van, és tényleg ki kéne használni az időt. Egy olyan anyagra volt szükségem, ami igazán érdekel, nem akartam egy szokásos verses vagy zenés estet, persze ezekkel sincs semmi gond, de valami egészen másra gondoltam. Felhívtam a színház dramaturgját, Perczel Enikőt, hogy nincs-e a tarsolyában valami olyan anyag, ami engem érdekelhetne. Mondta, hogy nincs, majd egy hét múlva felhívott, és átküldött egy szinopszist Háy János A cégvezető című regényéről, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Úgy voltam vele, nézzük meg, aztán a legrosszabb, ami történhet, hogy elolvasok egy kortárs regényt, maximum nem jön be. Elolvastam, és nagyon inspirált, teljesen magaménak éreztem a szöveget. Azt szoktam mondani, ha tudnék írni, akkor ezek 80-90 százalékban az én mondataim lennének. Túl azon, hogy A cégvezetőnek van egy magánéleti szála, van egy erős társadalomkritikai vonala is, ami tiszta tükröt tart az emberek elé. Nem ítélkezik, nem hangzik el név, párt, semmi, de tökéletes pontossággal leírja a ’80-as évektől egészen mostanáig azt a hangulatot, amiben élünk.”

Évekig szabadúszó volt, és egyszer azt nyilatkozta, hogy egy kicsit „magányos farkasnak” tartja magát. Már több mint 10 éve a fehérvári társulat tagja. Sághy Tamás elárult, változott-e ez az érzés azóta:

„Valahol egy kicsit még mindig így érzem magam, ugyanakkor imádok társulatban létezni. A fehérvári színház előtt Kecskeméten voltam úgy tag, hogy az is egy éppen alakuló társulat volt új igazgatóval, és az ország különböző szegleteiből jöttek színészek. Nagyon jó csapat alakult ki. Ezt itt is meg tudtam élni, nagyon izgalmasnak ígérkezett a szereplői gárda, a rendezők, ezért is szerződtem ide. Önmagában a társulati lét csodálatos dolog, ha az ember jó közösségben van. Egyébként jó ideig nagyon élveztem a szabadúszó létet. Izgalmas volt, hogy állandóan új helyre mentem, új emberekkel találkoztam, új impulzusok értek, de azért abba is bele lehet fáradni. Úgy érzem, mindkét állapotban meg tudtam és meg tudom találni a jót és a szépet. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert Fehérváron tényleg remek a társulat.”