“Sallangok nélkül, az embert megmutatni” – Villáminterjú Almási Sándorral

Premierre készül az Újszínház, március 11-én mutatják be a Czillei és a Hunyadiak című történelmi drámát. Almási Sándor színművész játssza Hunyadi Lászlót, vele készítettünk villáminterjút.

Hunyadi László alakja nagyon sok művészt inspirált alkotásra. Mennyire volt konkrét elképzelése ezek alapján a karakter megformálásáról. 

Mivel László 26 évesen meghalt, jobbára az apja, János és öccse, Mátyás véste mélyre magát a történelemkönyvek lapjain. Hunyadi László története a XIX. században lett a nemzeti összetartozás egyik szimbolikus figurája, ebben az időszakban született a legtöbb festmény, költemény, zenemű és darab az életéről. Többek között ekkor írta Vörösmarty  ezt a darabot is. Ezek ismeretében egy tragikus hős alakja bontakozott ki előttem. 

Elkezdődött a próbafolyamat – Csiszár Imre rendezése mennyiben változtatott az eredetileg Önben élő képen?

Rengeteget! Az eredeti szöveget Bártfay Rita dramaturg a rendezővel átdolgozta. Szinte minden pátosztól és sallangtól megfosztotta a történetet, éppen csak annyi líra maradt benne, ami a szituációkat és a jellemábrázolásokat erősíti. Az egyenes történetvezetésnek köszönhetően egy pergő cselekményű, megtörtént eseményeken alapuló krimit lát a néző. A tragikus hős helyett pedig megmutatkozik egy fiatal férfi, nagyon is emberi tulajdonságokkal, esendőségekkel és küldetéstudattal és dilemmákkal.

Az elmondottak alapján egy rendkívül kidolgozott karakterre számíthat a néző. A színészi munkát ez mennyiben nehezíti meg az ön számára?

Korábban is szimpatikus volt  Hunyadi Lászlót megrendítő története amely szimbóluma lett egy nemzet tragédiájának. Miközben azonban beleástam magamat a vele kapcsolatos eseményekbe, amelyek a személyiségét alakították, rá kellett jönnöm, hogy – noha egy ország sorsának gondja nehezedett rá – ugyanazokkal a problémákkal küzdött mint mi, hétköznapi emberek: volt egy rendkívül erős kezű atyja, aki halálakor egy rendkívül súlyos szellemi örökséget és feladatot hagyott rá. Vállára nehezedett a konzervatív múlt, miközben már a humanizmus eszméire is nyitottá vált neveltetése során. Folyamatosan döntenie kellett a személyes érzelmei és a reá bízott felelősség között egyensúlyozva próbált hittel, becsülettel élni. Korábban kedveltem Hunyadi Lászlót, mostanra azonban megszerettem. A közönségnek szeretném a tragikus hős mögött sallangok nélkül, az embert megmutatni.