A színésznő 2018-ban férjével, a Krétakör-alapító Schilling Árpáddal és két gyerekükkel összecsomagolt, és a franciaországi Die-be költözött. Következő premierje február 23-án lesz Lyon legnagyobb színházában, a Célestins-ban. Ennek kapcsán kérdezte a Népszava oldalán Bokor Gabriella. Lapszemle.

Sárosdi Lilla elsőként arról mesélt, hogy nem beszélt franciául akkor, amikor megérkeztek az országban és azt tervezte, hogy egy kis időre leáll a színészettel, mert már nem érezte jól magát a színpadon.

Arról szólva, hogy mi hozta meg újra a kedvét a színpadhoz, elárulta: „Kőrösi Petra (Franciaországban élő magyar rendező – a szerk.) kért fel A harag napja főszerepére, amit itthon már játszottam. Ez volt az első igazi nagy nyelvlecke és a belépés a francia közegbe. Az előadást több rendező is látta, és innentől kezdve jöttek a meghívások. Akkor még olvasni sem tudtam franciául, úgyhogy egy szinkronszínésznő felmondta nekem a szöveget. Hallás után tanultam meg, de valahogy mégis nagyon könnyen ment, és hát imádtam. Egy új ember született ott akkor, egy új színész. Az a pluszmunka, amit az idegen nyelv miatt bele kellett tenni, hozzáadott a színészetemhez: sokkal pontosabb és koncentráltabb lett attól, hogy ennyire kellett figyelnem a szövegre.”

A kérdésre, milyenek voltak a francia kollégák, akikkel az elmúlt években dolgozott, úgy nyilatkozott: „Nagy szerencsém volt a társulatokkal, mert nagyon szívalapúak. Nincs ego, nincs az a feszültségkeltés, hogy valaki nagyon művészkedik és nyomatja magát, hanem tényleg közös energia van és közös munka, kreativitás és elképesztő alázat. Szóval én odavagyok értük! Több társulatba is beleszerettem, például Jean Bechetoille társulatába, akikkel Árpád rendezte a Cseresznyéskertet. Ebben egy pici szerepem volt, Dunyását játszottam, és Jean azt mondja, ő akkor eldöntötte, hogy szeretne velem dolgozni. Írt is rám egy főszerepet, jövőre mutatjuk be a darabot a párizsi Tempête színházban, Pénélopé lesz a címe.”

Sárosdi Lilla arról is beszélt, hogy mára elérte, hogy teljes szívnyugalommal improvizál szöveges jeleneteket, egy órán keresztül is akár: „Elkezdtem látni, hogy mennyi erőm és tehetségem van ehhez a szakmához. Elég gyermeteg módon ezt Magyarországon nem vállaltam fel. Eleinte, amikor még keveset tudtam franciául, nagyon sebezhető és magányos voltam a színházban, de ez adta utána az erőt, hogy találkozzam magammal. És rájöttem, hogy a valódi énemnek egy öröm ez a szakma, ez engem érdekel, én ezt szeretem csinálni. Szeretek reggel tíztől este tízig próbálni, tehát hogy azt tudom mondani, hogy igen, ez az én szakmám.”