Schell Judit és Juhász Anna a katarzis fontosságáról, a barátságok stabil támaszáról és az élet véletlen – vagy nem is annyira véletlen – egybeeséseiről beszélgettek. Természetesen az irodalom is szóba került, a színésznő el is hozta magával azokat a könyveket, amelyek mostanában a leginkább megérintették.

Gyermekkora és legszorosabb barátságai is Debrecenhez fűződnek: van olyan barátnője, akivel négyéves koruk óta töretlenül ragaszkodnak egymáshoz. „Mindent velük tudok kiventilálni.” A barátságot hatalmas ajándéknak tartja. Főként mióta rájött arra, hogy rengeteg ember él igazi mély baráti kapcsolatok nélkül. Schell Juditot Juhász Anna kérdezte a Pura Poesia új epizódjában.

Fiatalon a mozgás, a tánc volt a hozzá közel álló kifejezési forma. Évekig versenytáncolt, más műfajban nem mozgott magabiztosan, beszédben pláne nem. „Egy vonatjegyet nem mertem kérni a pénztárban, mert állandóan összeakadt a nyelvem”. A tánc miatt ment drámatagozatra a gimnáziumban, a Színművészetire pedig azért felvételizett, mert az osztálytársai közül hatan is oda mentek.

Végül a Táncművészetire és a Színművészetire is felvételt nyert – utóbbit is a mozgásának köszönhette –, és akkor úgy gondolta, hogy a színművész pálya több lehetőséget tartogat számára. Első önfeledt színpadi élményét még az egyetem alatt megtapasztalhatta Az ember tragédiájának egyik színét állították színpadra, ami felhőtlen örömjáték volt számára. Azt is elmondja ugyanakkor, hogy

Csehovnál viszont gyakran van része ebben az élményben, az orosz drámaíró műveinek fontos szerepe van az életében.

Szóba jön a katarzis élmény fontossága, Anna például fontosnak tartja, hogy minden estjében legyenek olyan pillanatok, amelyek erőteljes hatással vannak rá és a nézőkre egyaránt. Judit azt vallja, hogy ezt az apró pillanatokban, az utcán röpdöső pillangó látványában is meg lehet találni, nem kellenek hozzá nagy dolgok.
Innen a versekhez kanyarodik a beszélgetés.

Forrás: https://www.noklapja.hu/

A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg.