“Először Nagy Ervin hívott fel, hogy ajánlott engem, nézzenek meg, hívjanak el a castingra. (…) Egy kicsit sorsszerű volt, hogy pont New Yorkban voltam, amikor Ervin hívott, és 2001. január 2-án, amikor jött a hír, hogy meghalt Jimmy, ugyanúgy New Yorkban voltam” – mesélte Schell Judit.
A beszélgetésből kiderült, kifejezetten ő kérte, hogy találkozhasson az általa megformált Edittel „Kértem a filmeseket, hogy hozzanak össze nekünk egy találkozót, hogyha Edit is úgy gondolja, és szívesen találkozik velem. Én mindenképpen szerettem volna megismerni. Megadni neki azt a tiszteletet, hogy ne csak úgy kezeljük, mint egy karaktert, hanem mint egy embert. Kíváncsi voltam az ő lényére, a gondolataira és a történetére. Edit nagyon kedves volt, úgy kezdte, hogy nagyon-nagyon szerette Jimmyt, és hogy csodálatos ember volt, akit nagyon lehetett szeretni, és ő is nagyon tudott szeretni. Aztán a beszélgetés végére elárult olyan dolgokat is, amik nem nagy titkok, köztudottak voltak, és benne vannak a filmben is. Nyilván nem akarom és nem is fogom kiadni, hogy miket mondott konkrétan” – nyilatkozta Schell Judit, aki azt is elárulta, az egész sorozatért és a kollégákért is odavan.
Azt is hozzátette: “Jó olyan szerepeket játszani, ami túlnyúlik a színészi komfortzónámon. Az embernek vannak tapasztalatai, olvasmányélményei, a környezetében lévő élmények, és ezeket mind bele lehetett építeni. Olyan széles skálán mozog Edit karaktere, mint ahogy a legtöbb bántalmazott emberé – legyen szó akár párkapcsolatról, akár gyerek-szülő kapcsolatról –, ezért sokféle oldalát meg lehetett mutatni: az esendőt, a szerelmest, az áldozatot, aki próbál kitörni, de nem tud, aki próbálja megvédeni magát azzal, hogy elköltözik, de úgyis vissza lesz rángatva ebbe a kapcsolatba, aki próbálja a saját fájdalmát másokra kivetíteni és nem az aktuális bántalmazón elégtételt venni, hanem esetleg az ő fián – legalábbis a filmben ez történik. Színészileg tényleg egy nagyon klassz kihívás volt, hogy egy ilyen sokszínű karaktert lehetett megformálni.”
A kérdésre, melyik volt a forgatás legemlékezetesebb pillanata számára, azt válaszolta:
“Nem mondom el, hogy melyik volt az, de amikor megtörtént az a jelenet – nem is a próbán, hanem élesben, felvétel közben –, akkor villant be az agyamba, hogy te jó isten, ez velem megtörtént. Az volt a legmegdöbbentőbb pillanat.
Ugyan tudtam, hogy mit fogok csinálni, tudtam, hogy mi a szöveg, lepróbáltuk a jelenetet, de amikor elkezdtük a felvételt, abban a pillanatban valahogy előtört egy emlék bennem.
Az olvasókra és a nézőkre bízom, hogy melyik volt ez. Senki más nem tudja, csak én.”