Mit tegyünk, hogy elkerüljük a szokásos párkapcsolati zsákutcákat? Hogyan építünk torlaszt és falakat a játszmáinkból? Miért nem tudjuk megőrizni a közelséget, az inspirációt, az intimitást? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Szeretetkert című előadás a Kultkikötőben július 27-én. Balatonszárszón négy kiváló színművész, Schell Judit, Jordán Adél, Mészáros Máté és Szervét Tibor várja a nézőket, akik dr. Pickó Katalin játékmester segítségével tartanak tükröt az emberi természetről – melyben ráláthatunk önmagunkra is, két jóleső nevetés között. Mi az előadás titka? Hogyan talál utat a nézőkhöz? Schell Judittal beszélgetett a Fidelio.

Nincs két egyforma Szeretetkert – nem csupán azért, mert estéről estére változhat, hogy mely művészek vesznek részt a játékban, hanem azért is, mert az előadás alapvetően az improvizációra épít. A kérdésre, színészként nem volt-e ijesztő ez a sok bizonytalanság, Schell Judit elmondta:

„Az előadássorozat elején tartottam nagyon az improvizációtól, mert én magam sem ismertem ezt az oldalamat – előtte talán egyszer, ha voltam hasonló helyzetben, és nem mondom, hogy nagyon otthonosan éreztem magam benne. Nekem az ad biztonságot, ha az előadás be van próbálva, a nézők pedig ott ülnek a sötétben. Ehhez képest itt nincs olvasópéldány, a közönség pedig be is vonódik a játékba. 

Az évek alatt aztán egyre magabiztosabb lettem: az derült ki, hogy nagyon jó úgy színpadon lenni, hogy nincsenek szigorú szabályok, hogy szabadon reagálhatunk egymásra. Az pedig, hogy újabb és újabb kollégák csatlakoztak az előadáshoz, így egyre többféle felállásban tudjuk már játszani, frissen tartja a produkciót. Nekünk, színészeknek is izgalmas, hogy hogyan hatunk egymásra, mit hozunk ki a másikból.”

Arról szólva, hogyan indult a közös munka dr. Pickó Katalin pszichiáterrel, párkapcsolati szakértővel, kifejtette:

„Régről ismerjük egymást Katival, azokból az időkből, amikor pályakezdő voltam a Radnóti Színházban. Hat-hét évvel ezelőtt egyszer csak felhívott azzal, hogy van egy ötlete, amit nagyon szeretne színházban kipróbálni: párkapcsolati problémákról képzelt el egy előadást, kis humorral, kis edukációval fűszerezve. Én akkor a Thália Színház művészeti vezetője voltam, egyeztettem az ötletről a vezetőséggel, és hamarosan már ott találtuk magunkat az Arizona Stúdióban. (…) El kell kezdenünk beszélgetni a párkapcsolati problémákról. Éljük a hétköznapokat, ki tudatosabban, ki kevésbé, sokszor a rutin visz át bennünket a helyzeteken. Nem árt néha megállni egy kicsit, és belehúzni magunkat és a másikat egy olyan helyzetbe, amikor kívülről nézünk rá arra, hogy valóban jó-e az, ahogyan mi élünk, ahogy kommunikálunk egymással, vagy esetleg van egy másik út, ami erősíti az intimitást, a kapcsolatot” – vélekedett Schell Judit.

Azt is hozzátette: „Nagyon fontosnak gondolom, hogy ha elindulunk egy önismereti úton, akkor ne csak a saját sérelmeinket vegyük elő, ne csak a hiányainkat tartsuk számon, hanem nézzünk szembe azokkal a fájdalmas helyzetekkel is, amikor mi csináltunk valamit rosszul.”

Azt is elmesélte: „Vannak, akik már úton hazafelé arról beszélgetnek, hogyan hatott rájuk az előadás, mások pedig később, akár hetek múlva kezdenek el róla kommunikálni. Változtatni nem könnyű: nagyon résen kell lenni, hogy észrevegyük, mikor csúszunk vissza, mikor kell jobban odafigyelni, figyelmeztetni magunkat. Nem mondom, hogy egy előadás csodákat művel az emberekkel, és onnantól kezdve mindenki boldog párkapcsolatban él. De ha kész megoldásokat nem is kapnak,

a kíváncsiságukat fel tudjuk kelteni, az pedig már egy út eleje lehet…

Az előadásnak nagyon fontos eleme a humor, ami sokat segít abban, hogy megnyissuk azoknak a nézőknek a füleit is a témára, akik elzárkóznak az ilyesmi elől, és úgy vannak vele, nekik aztán senki ne mondja meg, hogy kell élni, hogy kell beszélni a feleségükkel vagy a férjükkel. A humorral meg lehet nyitni az emberek magánéleti falait, és be tud szivárogni egy-két olyan dolog, ami aztán felismeréseket hozhat maga után.”