Schell Judit: „Nagyon pici ez a szakma ahhoz, hogy így széthúzzunk”
2021. december 13., hétfő 09:59
Schell Judit palack nélküli merülésről, a haláltól való eltávolodásról, a színházba beavatkozó politikáról és sz első magyar horrorfilmként emlegetett Post mortemről is beszélt a Magyar Hangnak. Lapszemle.
A kérdésre, mennyire volt megterhelő a Post Mortem forgatása, Schell Judit elmondta: „Nagyon szerettem. Egyrészt nagyon bírom a kosztümös filmeket, jó ez a fajta időutazás a történetben. Kicsit elemeli a hétköznapi valóságtól az egészet, jobban bele tudja a színész is élni magát. A hideg, az valóban megterhelő volt. Éjszakánként forgattunk nagyon sokat, ráadásul télen. A búvárkodást, a víz alatti jeleneteket viszont kifejezetten imádtam. Nem merültem még palackkal, úgyhogy először azt kellett megtanulni, majd végül eldobni a palackokat is.”
Egyszerre kísértet- és zombifilm a Post mortem, közben ott a történelmi magyar háttér az első világháborút követő időkkel, a spanyolnátha-járvánnyal. Arról szólva, ma milyen a viszonyunk a halálhoz, Schell Judit kifejtette: „Van bennünk ez a tudatos hárítás, hogy nem hozzuk szóba, nem akarunk tudni az egészről, és ha nagyszüleink-szüleink elkezdenek beszélni a végrendeletről, akkor inkább beléjük fojtjuk a szót. Eltávolodtunk a halál fogalmától, pedig az is valahogy hozzátartozik az egészhez. (…) Természetesen van bennem félelem, de ez inkább az elvesztéstől való félelem. A veszteség érzésétől. És ezt nem is kell ilyen szélsőségesen érteni, hogy a halálra gondolok. Már eleve a bármiféle elvesztésre vonatkozik ez. Elveszteni valakit az életben, messzire kerülni tőle.”
Szeptemberben hagyta ott a Tháliát, most szabadúszó. Ennek kapcsán elárulta, bizonytalanabb az élete, mégis most jött el ennek az ideje: „Már régebben foglalkoztatott a gondolat, hogy szabadúszó legyek, de sosem mertem lépni, épp a bizonytalanság miatt. Most, így közel az ötvenhez, jött egy magabiztosság vagy még inkább kíváncsiság, hogy mi jöhet még, ha adok neki teret. (…) Nemcsak számomra bizonytalanabb minden az útkeresés miatt, az egész világ megtorpant. (…) Most színházban egyelőre nem vagyok, illetve egy gyerekdarabot, az Álomutazót hat előadás erejéig felújítjuk. Abban leszek látható karácsonykor, aztán majd meglátjuk. Jövőre jön egy másik film, amely nagyon érdekes lesz. Felnőtteknek szóló animációról van szó, a Műanyag égboltról.”
Az interjúban arról is szó esett, hogy az elmúlt évek színházi ügyei hozzájárultak-e ahhoz, hogy inkább szabadúszásra váltott: „Nyilván minden mindennel összefügg. Én már azt sem szerettem, amikor a Nemzetibe befolyt a politika. (…) Pedig nagyon pici ez a szakma ahhoz, hogy így széthúzzunk. Sokkal okosabbnak kellene lennünk.”
A teljes interjút a Magyar Hang nyomtatott számában vagy online olvashatják itt: