Nemrég elnyerte a Televíziós Újságírók Díját A Király című sorozatban nyújtott teljesítményéért, tavasszal pedig végigvonult a Berlinálé vörös szőnyegén a Műanyag égbolt című film alkotógárdájával. A színésznő idén ünnepli az ötvenedik születésnapját. Schell Juditot Koronczay Lilla kérdezte a Nők Lapjában.

A teljes interjú a Nők Lapja Évszakok-ban olvasható.
2023.06.16 – 10,11,12,13,14,15. oldal

A színésznővel elsőként a kerek évfordulóról esett szó, arról, hogy tulajdonképpen már várta: „Nem akartam nagy, flancos bulit, kicsit és szomorút meg pláne nem, ezért inkább felültem egy repülőgépre, és elutaztam Costa Ricába egy barátnőmhöz. Rengeteget mesélt már erről a csodálatos trópusi országról, régi vágyam volt, hogy lássam végre. Napközben az óceán partján pihentünk, aztán elmentünk vacsorázni, és sokat beszélgettünk. Fantasztikus élmény volt! Életemben először megengedtem magamnak, hogy egyedül elutazzak nyaralni, elvégre az én születésnapom volt.”

Schell Judit elárulta, hogy spontán szokta eldönteni, hova utazik, decemberben hirtelen elhatározásból utazott el a család Finnországba, de a horvát tengerpartra is egy gyors elhatározás vitte őket. A kérdésre, honnan ez a kielégíthetetlen kalandvágy és a felvetésre, miszerint azt gondolhatnánk, hogy a kötelességteljesítés szobra, a színésznő úgy felelt: „Az is voltam, de elegem lett belőle. Az utazás annak idején kimaradt a fiatalságomból, 21 évesen megszületett a nagyfiam, Lackó, így nem élhettem meg a láblógatós, könnyelmű, kalandozós éveket, amikor az ember gyűjthet egy kis tapasztalatot a nagyvilágban. Talán Boldizsár születése után, 2008-ban kezdtem el érezni először a hiányát, azóta álmodoztam arról, hogy egyszer felülök a repülőre, és magam mögött hagyok mindent.”

Arról szólva, összefügg-e ez azzal, hogy három évvel ezelőtt felmondott a Tháliában, elárulta:
„Össze. Akkor már 25 éve játszottam a Radnóti, aztán a Nemzeti, majd a Thália Színházban társulati tagként. Utóbbiban kilenc évig, a végén már magától eltalált a színházhoz az autóm. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ami korábban biztonsággal töltött el, hogy megmondják, mit kell játszanom, csak bemegyek és próbálok, aztán előadás, fárasztóvá vált. Nem mintha rossz szerepeket kaptam volna, sőt. El voltam kényeztetve, különösen a Radnóti Színházban, de eljött az ideje, hogy én válasszam meg, mit szeretnék eljátszani a kínálatból. Rájöttem, hogy már nem másoknak szeretnék megfelelni, hanem kizárólag önmagamnak. Úgyhogy az utóbbi két évben szabadúszó vagyok, és csak azt a szerepet vállalom el, ami megtetszik, és arra a castingra megyek el, ha filmről van szó, ami érdekel.”

Annak kapcsán, hogy A Király című, Zámbó Jimmy életéről szóló tévésorozatban eljátszhatta Edit szerepét, kifejtette: „Konfliktusmentes kapcsolat nincs, de nem is minden esetben kell ahhoz egy színésznek a valóságban megélnie valamit, hogy el tudja azt játszani. Elég előhívnia magából egy érzelmi motívumot, lelki bántást, sérelmet, és bele tud bújni a figura bőrébe.”

Járja az önismereti útját, bár a színész a szerepei megformálásakor is önkéntelenül ezt teszi. Erről úgy fogalmazott:
„Ez így van. De engem érdekel a pszichológia is, olyannyira, hogy nemrég elvégeztem dr. Piczkó Katalin pszichiáternél egy nyolc hónapos coach-képzést. Gyakorlatban is vizsgáztunk, és egész jól ment. Nem kezdtem vele semmit, de még az is megtörténhet. Viszont szerepet vállaltam a Hatszín Teátrum Szeretetkert című előadásában, ami egy improvizációs színház, és Kati könyvén alapszik. Párkapcsolati problémákat adunk elő, a szakember felfesti a jelenetet, például egy megismerkedést, aztán azt, hogy mi lesz három év múlva, meg öt év múlva, mi pedig rögtönzünk rá. Még a személyiségjegyeket is igyekszünk ábrázolni, hogy mondjuk a férfi zárkózott, a nő meg egy szélvészkisasszony. Aztán eltelik tizenöt év, most elválnak vagy nem válnak el? Nagyon érdekes. Sokat lehet tanulni az erőszakmentes kommunikációról meg a kötődési típusokról. Igyekszünk humorosan tálalni a konfliktusokat, így könnyebben eljut a nézőkhöz a tanítás. Számomra ebben az improvizáció a kihívás, mert színészként ritkán rögtönöz az ember, valaki nem is mer. Először én is nagyon féltem, hiszen ahhoz szoktam, hogy mások előre megírják a szöveget, nekem csak életre kell keltenem. De ma már örülök, hogy elvállaltam. Sok mindent hazaviszek ezekből az estékből.”

A teljes interjú a Nők Lapja Évszakok-ban olvasható.
2023.06.16 – 10,11,12,13,14,15. oldal