„A legdurvább témákban is keresem a humort, ahogy a könnyedebb darabokban a mélységet. Meg tudjuk teremteni a közvetlenséget az osztálytermekben, zavarba ejtően civil módon játszunk, gyakran kiszólunk a közönséghez” – mondta a Veol.hu-nak Scherer Péter színész, aki mostanában több veszprémi középiskolában is fellépett.
A teljes interjút itt érheti el.
Elsőként arról beszélt, miért tartja fontosnak, hogy tantermi színházi produkcióknak is a szereplője, rendezője legyen: “A színház, az a szerelem. Úgy gondolom, színház nélkül lehetetlen színésszé válni. Nekem azáltal sikerült. Hiába volt mozi- és tévéfilmekben is munkám. A színházban tud a színész igazán fejlődni, tudja a saját korlátait átlépni, a falait kitapogatni és ledönteni. Amit így elért, azt tudja aztán megmutatni például a tévén keresztül is. Az ifjúsági színház különleges műfaj. Bár nem hiszek a véletlenekben, ez véletlenül jött az életembe.”
“A Krétakörnek voltam hat évig a tagja. Amikor feloszlott ez az erős társulati forma, űr maradt a csapat több tagjában is. Bennem is. Összefutottam egy alkotókollégámmal, aki azt javasolta, hogy egy tanár széteséséről szóló német ifjúsági darab átiratát olvassam fel diákoknak. Ez volt a Klamm háborúja. Kifejezetten osztálytermi produkció. A főszereplő német irodalmat tanít, és konfliktusba kerül az osztályába járókkal, akiket az előadásokon a nézők játszanak. Több mint háromszázszor adtam elő, megszerettem ilyen módon az iskolákba járni” – fejtette ki Scherer Péter.
“(…) Megszületett A gyáva, részben mi írtuk, függők elmondásait használtuk fel. Létrejött A vakság, az Ady, Petőfi és a Soha senkinek című darab is és egy a kézmosás fontosságáról. Aztán a 7 nap. Foglalkozunk ily módon a fogyatékosokkal, a depresszió- val, az iskolai agresszióval, a családon belüli erőszakkal. Az egyik adta a másikat, és szinte a missziónk lett a tantermi színház projektje. (…) Meg tudjuk teremteni a közvetlenséget az osztálytermekben, olykor civil módon játszunk, gyakran kiszólunk a közönséghez. Például az első sorban ülő diáknak azt mondjuk, hogy „Jó a csukád”. Persze nem minden ok nélkül, hanem akkor, amikor arról van szó, hogy egy drogos mások értékeit ellopva, eladva igyekszik pénzhez jutni. A nézők is részesei lehetnek így az előadásnak” – nyilatkozta a színművész.
Annak kapcsán, hogy sikeres tévésorozatok főszereplője, például a Válótársaknak és az Apatigrisnek, arról kérdezték, ezekben a vidámabb, de komoly családi gondokkal foglalkozó darabokban, az alakított figurákban mit szeret: “A Válótársak előtt kerestek meg, hogy az egyik főszereplő, Dávid alakja passzol rám. Elmentem a castingra, pedig idősebb vagyok, mint a sorozatbeli karakter, és végül a hosszúra nyúló válogatás során elnyertem a szerepet. A szakmában ezt úgy mondjuk: „pofán csapott a szerep”. A rendező nagyon hitt bennem, és bejött a számítása, én sem gondoltam előre, hogy a nézők ennyire megszeretnek ebben a szerepben, és a szakma is várakozáson felül elfogadott. Úgy ért a siker, mint a fejemre esett tégla, bár Bulgakov azt írja a Mester és Margaritában, hogy sose magától esik senkire a tégla.”
A teljes interjút itt érheti el.
Fotó: Torják Orsi