Scherer Pétert nem könnyű elkapni, de érdemes. Tényleg olyan, mint egy Duracell-nyúl: próbáról a szinkronba, szinkronból a forgatásra jár-

D. Tóth Kriszta ajánlója:

Használati utasítás Scherer Péterhez: ha megbeszélsz vele egy találkozót valahol, valamikor, akkor az nem feltétlenül hajszálpontosan azt a GPS-koordinátát és azt az időpontot jelenti. Ha a város és a nap stimmel, már jó vagy.

Cserébe abszolút megéri „levadászni” az állandóan mozgásban levő színészt, akinek olyannyira nincs vesztegetni való ideje, hogy ha egy munkával véletlenül korábban végez (mint a forgatás napján is), akkor elindul, hogy megcsináljon gyorsan valami mást a felszabaduló időben.

Mi végül a megbeszélt Centrál Színháztól nagyjából egy kilométerre, az Andrássy úton kaptuk el, ahol épp rollerrel tartott valahová. Viszont, ahogy beszállt, azonnal „megérkezett” a műsorba.

Mesélt az építőipari kalandjaitól kezdve a nagypapájával nézett mozikig, a diákelőadásaitól kezdve az ellopott kempingbiciklijéig, az esténként, a családjával közösen elosztott egy doboz sörtől kezdve a műegyetemi diplomaosztóig mindenről… és persze legendás „másik feléről”, Mucsi Zoltánról meg az ő Kapa–Pepe-párosukról is, akivel szerinte pont olyan a kapcsolatuk, mint amilyennek egy negyedszázados házasságnak lennie kell. Aztán bekísértük a Műszaki Egyetemre, és itt még egy komplett idegenvezetést kaptunk tőle az épületről. Nézzétek meg! 

Elviszlek magammal: Scherer Péter