KulisszaTakács KatiJordán TamásszinkronAbigélJózsef Attila Színház
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 16., szombat

    Scherer Péter: “Ez az időszak arra jó, hogy kicsit belül elcsendesedjen az ember”

    2020. április 8., szerda 09:01

    Nyakig volt egy mozifilm előkészítésben, amelynek a főszerepét is ő alakítja, miközben majdnem minden este színpadra lépett.

    A vírushelyzet miatt a forgatás tervezett időpontja veszélybe került, a színházak bezárásával pedig az előadásai is szünetelnek. A kényszerpihenőről Scherer Pétert kérdezte a film.hu.

    A teljes interjút itt olvashatja.

    “A meló teljesen leállt, pedig párhuzamosan rengeteg projekt volt beindítva, a színházban meg havi 23-28 között volt a játszott előadásaim száma. Ezek is konkrétan lenullázódtak. Mi most a családdal tulajdonképpen elmenekültünk Budapestről, lejöttünk a vidéki nyaralónkba. Ez egy teljesen elszigetelt terület, a ház fűthető, és a kertbe is ki lehet menni, megcsinálni a munkákat, amikre eddig nem volt alkalom” – mesélte Scherer Péter, aki másfél éve dolgozik a Ha elfárad, viheti előkészítésén. Eleinte úgy volt, hogy rendezni fogja, de aztán úgy alakult, hogy a főszereplő lesz benne és Rohonyi Gábor rendezi meg.

    Arról is beszélt, hogy színházi téren Tasnádi István Kartonpapa című darabját szeretnék megcsinálni a Nézőművészeti Kft-vel: “Egy szűk család története, Parti Nóri lenne a feleségem, míg a nővéremet, aki egy nap az elhunyt férjének papírból kivágott másával állít be a hozzánk, Udvaros Dorottya játszaná.”

    A kérdésre, tud-e pozitív hatással is lenni ez az időszak, azt válaszolta: “Arra mindenképp jó, hogy egy kicsit belül elcsendesedjen és magára tudjon figyelni az ember. Lehet, hogy megpróbálom belülről megérteni, hogy az elképesztő pörgés, amiben az elmúlt legalább 15 évben éltem, minden szempontból jó volt-e, vagy lehet ezt kicsit másképp csinálni, de úgy, hogy közben nem veszítem el a szerelmet színház iránt és a vágyat a folytatásra. Kicsit úgy fogom fel, mint amikor huszonéves koromban két éven belül három olyan sérülésem is volt, ami miatt otthon ragadtam: először egy színházi előadáson törtem el a jobb csuklómat, majd térdsérülésem lett egy síbalesetben, aztán amikor az már javulni kezdett, kosárlabdázás közben elszakadt az achillesem ugyanazon a lábamon. Ez a három dolog nem csak fizikailag, hanem lélekben is lelassított. Emlékszem, hogy ebben az időszakban kezdtem el Hamvas Bélát olvasni, aki alapszerzőnek számított a színházi mestereimnél, és annyira nehéz volt a szöveg, hogy – Google híján – ki kellett szótáraznom belőle rengeteg latin és görög szót” – mesélte Scherer Péter.

    Arról is beszélt, hogy most Karinthyval kezdett el foglalkozni: “Ő nekem egy régi szerelmem, abban is óriási szerepe van, hogy egyáltalán színész lettem. Ötödikes koromban a magyartanárom megláthatott valami huncut csillogást a szememben, és kezembe adta a Földrajzóra 2852-ben című Karinthy prózát, hogy induljak el vele az iskolai Ki mit tud?-on. Megtanultam, aztán én, a kis töki gyerek, kiálltam előadni a hatszáz fős nézőtér elé, ami nagyjából tele is volt, mert mindenkit betereltek az Úttörő Kulturális Seregszemle alkalmából. Sikerült őket lekötni és megnevettetni, meg is nyertem a versenyt, aztán más Karinthy művekkel a következő három évben is. (…) Az Utazás a koponyám körül-t olvasom, kifejezetten azzal a céllal, hogy monodrámát csináljak belőle” – fejtette ki Scherer Péter.

    A teljes interjút itt olvashatja.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -