SZFEThália SzínházAscher TamásMészáros MartinTóth PéterDanis LídiaSzabó Győző
  • facebook
  • instagram
  • 2020. szeptember 28., hétfő

    Schilling Árpád: “Amit Vidnyánszky tesz, az visszaélés a hatalommal”

    2020. szeptember 10., csütörtök 17:33

    Schilling Árpád újabb írást tett közzé közösségi oldalán, amelyben arra reagál, hogy az Origo másokkal együtt az ő kijelentéseit is idézte.

    Az Origó másokkal együtt az én korábbi kijelentéseimet is idézte a Színház-, és Filmművészeti Főiskolával, későbbi Egyetemmel kapcsolatban. Megtisztelő társaság, és milyen jó, hogy így együtt olvasható a sok pusztába kiáltott szó. Ezek a kijelentéseim kritikusak, időnként radikálisak, akárcsak a későbbiek. Soha nem tagadtam, hogy bajaim voltak az intézménnyel. Hozzám hasonlóan mások is tettek kritikus, akár radikális kijelentéseket.

    A művészeti képzés egyik sajátossága, hogy az erőre kapó, új generáció megkérdőjelezi a korábbi szokásokat, ízléseket és értékeket. Soha nem tagadtam le, hogy kritikus vagyok a szakmám működésével és megszokásaival szemben. Erről off- és online egyaránt kommunikáltam. Ezekben semmi nóvum nincs, csak mert az Origó most elővette. Ők, illetve a megbízójuk azt akarja bizonyítani, hogy én és a velem együtt idézettek (tetemre hívottak) most falazunk egy rendnek, ideológiának, egy baráti közösségnek, vagy éppen politikai pártnak. Mi volnánk azok, akik a megveszekedett liberálisokat és baloldaliakat védjük, a nemzeti és keresztény értékkel szemben.

    Örülök, hogy elővették ezeket az elhangzott vagy leírt szövegeket. Ebből is látszik, mennyire plurális az a szakmai közösség, amelyet eddig épp az Origó, és a hozzá hasonló szardagasztó műhelyek próbáltak egyneműnek beállítani. Igen, nekem voltak bajaim az intézménnyel, és ennek hangot is adtam. Nem sok mindent hallgattak meg, inkább vált mindez kínossá a magam számára. Én most is azt mondom, hogy az SZFE reformra szorul, de nem mindegy, milyen áron. Amikor én kritizáltam, nem volt hatalmamban az intézmény sorsát alakítani. Nem bosszút akartam állni, bár bosszús voltam, igen. Rettenetesen sajnálom, hogy meg kellett érnünk, (sokszor terméketlen) vitáinknak végül az önkény vet véget.

    Vidnyánszky nem ismeri az intézményt, ezért azt sem tudja, hogy ez az épület mindig is forrongott. Korábban is voltak diáklázadások. Korábban is voltak belső feszültségek. Azért történhetett mindez, mert a hely plurális volt. Dehogy csak a Katona határozta meg a képzést, micsoda marhaság. És önmagában az, hogy Katona sem mond semmit a képzési módszerekről, mert bármennyire is hihetetlen, még az egy színházból érkezett oktatók sem ugyanazokat a módszereket alkalmazták. De ezen az egyetemen nem csak színház van, hanem film is. Ezért már önmagában érvénytelen az állítás, hogy az SZFE-n a Katona vitte volna a prímet. Vidnyánszky úgy kuratóriumi elnöke az SZFE-nek, hogy mindig csak a színházról beszél, mert azt ismeri, mert azzal van dolga, mert ott vannak azok, akiket ki akar csinálni.

    Én nem akartam kicsinálni azokat, akikkel szakmai vitáim voltak. Pedig voltak bőségesen. Vitáztam a kritikusokkal, a színházigazgatókkal, a szakmai szervezetekkel, politikusokkal, miniszterekkel, főpolgármesterrel és alfőpolgármesterrel. Igen, vitáztam, írtam és mondtam erős kijelentéseket. A mai napig azt gondolom, hogy a rendszerváltás után felnövő generáció lemaradt egy lehetőségről, és ennek egyik oka volt, hogy a korábbi potentátok rugalmatlanok és időnként cinikusak voltak. Ezzel volt bajom mindig, és ez a bajom most is. Most annyi a különbség, hogy amit Vidnyánszky Attila tesz, az a nyilvánvaló és szemérmetlen viszzaélés a konkrét, fizikai hatalommal. Ő nem egy intézményt tart a befolyása alatt, hanem egy egész intézményrendszert. Már a lépték is indokolja, hogy sokkal visszafogottabb legyen, de őt ez a szempont nem korlátozza. Ő állami pénzzel, pozíciókkal és kormányzati támogatással vezet egész pályás letámadást, mindenféle érdemi egyeztetés nélkül. Ő maga egyedül mindazok támogatásával, akik a háttérben rettegnek vagy éppen jól szórakoznak.

    Ő sohasem bírta a vitát. Időveszteségként érzékelt minden beszélgetést. Nem bírta meghallgatni az embert, mert csak az érdekelte, ami az ő fejében volt. Ezért nem bírta el, ha kritizálják az alkotásait. Attila sajnos nem okos, de lendületes ember. Azért írom, hogy nem okos, mert csak a buta ember hazudhat akkorát, amekkorát ő: hogy egyeztetni akart. Attila nem akart egyeztetni, mert nem is tud egyeztetni. Tíz éves országlása alatt egyetlen komolyanvehető fórumot, konferenciát vagy bármiféle egyeztetésre alkalmas eseményt nem hozott össze. Vidnyánszky azért sem szervez ilyeneket, mert fél attól, hogy nyilvánosan vitára hívják. Nem szereti a „csűrcsavaros” beszédet.

    Attila rendszerszintű változásokról vízionál, miközben egy sort sem írt a terveiről. Kollégáimmal közösen több tervezetet is letettem az idők folyamán, vagyis miközben kritizáltam, megosztottam a javaslataimat is. Egyikből sem lett semmi, de nem bánom és nem szégyellem. Attilának viszont szégyenkeznie kell majd, hogy habókra lerombolt egy 155 éves hagyományt, a magyar színházművészet legnagyobbjait pedig vérig sértette ostoba vádaskodásaival. Én is követtem el hibákat, de nem kerültem a szembenézést. Attila most nagyon kerüli. Ő most rombol. Az, hogy mit fog létrehozni, egyelőre nem tudható.

    Schilling Árpád

    Schilling Árpádot ITT követhetik a Facebookon.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -