A tegnapi választások eredményét több színész, rendező is kommentálta Facebook-oldalán. Schilling Árpád egy hosszú Facebook posztban értekezett a jelenlegi helyzetről.
Schilling Árpád gondolatai:
Azt soha nem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha az előválasztáson Márki-Zay Péter lépett volna vissza Karácsony Gergely javára. Azt sem tudhatjuk meg, hogy mi történt volna, ha Dobrev Klára nyeri az előválasztást. Ez elmúlt, vége. Ami most történt, valószínűleg sokunkat meglepett és megrendített. Én arra számítottam, hogy sikerül megtörni Orbán kétharmadát. Számomra ez volt a reális cél. Ez bizony nem jött be. Még erősödött is.
Nem beszélve arról, hogy Magyarország nyíltan náci pártja, amely tagjai könyveket égetnek (és minden bizonnyal égetnének mást is), boldogan masírozik be a Parlamentbe, ahova pl. Szél Bernadett (borzalmasan hangzik) nem tudott bejutni. Ez az egész rettenetes. Olyan mintha ránk tolatott volna egy kamion. Miközben ezer és ezer önkéntes dolgozott hősiesen, éjjel-nappal, fizettség nélkül, pusztán hazaszeretetből, szolidaritásból, a magyarok jövőjéért és becsületéért aggódva. Kimondhatatlanul fáj, hogy látom a kétségbeesést azok arcán, akik mindent, de mindent megtettek azért, hogy Magyarország legalább egy centit emelkedjen a mocsárból. Igazságtalan ez az eredmény, aminek pusztítóak lesznek a következményei.
Mindezzel együtt, sőt éppen ezért azt gondolom, hogy méltatlan dolog Márki-Zay Pétert magára hagyni. Méltatlan a vele szemben tanusított részvétlenség! Ő nem árult zsákbamacskát, mondta, amit gondolt, és éppen ezért nem is voltam a rajongója. De elfogadtam az érveit, a mások érveit, és a sokaság támogatását. (Az előválasztás történelmi tett volt!)
Hogy mi történt most valójában, és minek kellene történnie a jövőben, ha egyáltalán van még jövője bárminek, ami nem Orbánból ered, azon lesz még idő gondolkodni, és fognak is sokan. Az biztos, hogy a parlamenti munka továbbra is a kesztyűsbábok bohókás világtalálkozójára fog emlékeztetni. Fellép, szónokol, ki nem szarja le. Éppen ezért, ha a csalás és a demokrácia hiátusa továbbra is fennáll, ideje volna már a parlamenti “munka” bojkottjának is. Lehetne hagyni magára a fasiszta nagbácsit a náci unokaöccsel. Mert, hogy ezek meg fogják érteni egymást a lényegi kérdésekben, ahhoz kétség nem fér. Vagy éppen jó lesz a kicsi pofozógépnek, na mindegy.
Márki-Zay Péter becsülettel beleadott mindent, és még hallgatott is másokra, időnként még bocsánatot is kért, ami lássuk be ritka erény. Akik őt elárulják, azok magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt. Nem volt meglepő, hogy Gyurcsány és Jakab képviselő urak jeleskedtek elsőként a szardobálásban. Ezzel be is mutatták, hogy mit gondolnak a bajtársiasságról. Jakab úrnak, aki konkrétan taccsra tette a (számomra továbbra sem szimpatikus) pártját, talán ezen kellene inkább gondolkodnia. Gyurcsány úr pedig… Mit lehet róla még mondani? Ő bizony tolni fogja tovább. Ő pont addig lesz a magyar politika állandó szereplője, amíg Orbán.
Hálásan köszönöm az önkéntes polgárok ezreinek áldozatos munkáját! Nem kaptatok sikert, kapjatok vigasztalást! Én arra kérek mindenkit, hogy az Orbán részéről érkező lejárató mocskolódás ellenében, védje meg az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét. Mutassunk példát becsületből, ha már egy ilyen becstelen, embertelen és gyűlölködő kormányzattal áldott meg minket az ég. Természetesen tudom, hogy nem az ég küldte őket, hanem a magyar választók. Kétségtelen, hogy attól a gondolattól, hogy magyarok millióit sikerült a hazájukért harcoló ukrán nép ellen uszítani – a menekültek, hajléktalan emberek és a nem heteroszexuális emberek után – bizony történelmi bűn, amely az Orbánt választó milliók lelkén sajnos ugyanúgy fog száradni, mint a mostani miniszterelnökén.
Szívből gratulálok Jámbor Andrásnak, és a Szikra Mozgalomnak. Megcsináltátok!
Alföldi Róbert:
Alföldi Róbert színész, rendező megismételte Schilling Árpád szavait – olyan, mintha ránk tolatott volna egy kamion –, majd hozzátette: „Csak közben ott is maradt. És szerintem az elkövetkező négy évben egyre nehezebb lesz az a kamion. Nem baj. Ez a hazám. De én akkor is büszke vagyok arra, hogy része vagyok egy európai, toleráns, liberális, befogadó kisebbségnek; és ha kisebbségben kell majd leélnem az életemet, akkor úgy lesz. Mert ez a hazánk.” A teljes bejegyzést ITT olvashatja:
Molnár Áron gondolatai:
Molnár Áron, a noÁr-mozgalom alapítója úgy fogalmazott: “Ezt a rendszert demokratikus úton nem lehet leváltani. Ez a szavazás egy rossz színház lett. Mi, szavazatszámlálók statiszták voltunk egy brutális rendszerben, jelenlétünkkel legitimáltuk ennek a hatalomnak a működését.” Majd idézett néhány mondatot, amelyet szavazatszámlálás közben hallott, például ezt: „Isten mindenkit úgy teremtett, hogy gyönyörű, de az óvodásokat ne akarják átműttetni.” Molnár Áron szerint felfoghatatlan, hogy milyen négy év vár ránk. „Most veszünk egy levegőt, erőt merítünk, és aztán megyünk tovább. Mert nem fogunk megállni! A legfontosabb: nem vagytok egyedül! Én is, mi is itt vagyunk!”
Bognár Zsolt írásából:
Gyere Molnár Áron, összegezzünk címmel Bognrá Zsolt színész a Mandineren jelentetett meg írást, amelyben úgy fogalmazott:
“A 2022-es választás katarzisát azt gondolom megérdemelten a konzervatív, keresztény kormányunk élheti meg és az a többmilliós többség, amely nem ült fel a Molnár művész úr fémjelezte balos művésztagozat segédcsapatainak minden esetben fájó és méltatlan politikai provokációinak és terjesztett valótlanságainak. Molnár Áron előtt persze mindig ott a lehetőség, hogy változzon. Kérem, hogy írásom olvasása után szokásához híven ne hívjon ismét vitázni, mert a vita eldőlt és nem ő, de nem is én döntöttem el. Hanem a népfelség elve, azaz a többségi társadalom meggyőző véleménye.
Azt is gondolom, hogy Molnár erényére válna, ha a politika PR kedvencei között számontartott „félig teli, illetve a félig üres pohár” dilemmájában a jövőben nem folytonosan a hiányzó vizet keresné, hanem örülne annak, hogy van víz a pohárban. Csak remélni tudom, hogy hazánkra vonatkoztatottan érti azt, hogy miről beszélek. Végezetül zárójelben annyit üzennék még, hogy pesszimista mozgalma a jövőben „yesÁr” névvel határozottan gyümölcsözőbb és előre mutatóbb lehetne az eddig használt „noÁr” helyett.” A teljes ún. értekezést itt olvashatja.
Tompa Andrea egy személyes történetet osztott meg közösségi oldalán:
Történt, hogy tegnap este írt valaki – embernek tűnt, nem trollnak -, hogy kidobta a könyveimet. Szám szerint hármat. Kicsit még hazaárulózott mellé. (….) Amit muszáj lesz tisztázni, hogy megférjünk egymás mellett:
(…)
4. A könyvek könyvek. A könyveket kidobni lehet, velem is előfordult már. Szelektíven. Olyasmit dobok ki, ami nem kellhet már senkinek. Most is van pár, az Omertához használtam. Sertéstenyésztési szakkönyv az 50-es évekből. Rózsatermesztés ipari körülmények között, 50-es évek. Dobd ki és maradj csendben vele. Ha nekem megírod, akkor nem a könyvem dobtad ki, hanem a személyem, amelyből ellenséget faragtál. Azért, mert nem osztom a politikai véleményed.
5. Nem én vagyok az ellenséged. Én a szabadságommal élek, amíg van.
6. Mindig lesz szabadságom, amíg leheletem van. Ez ilyen egyszerű.
A teljes írást ITT olvashatják.
Sardar Tagirovsky rendező az alábbi sorokat tette közzé:
“Panem et circenses!””Kenyeret és cirkuszt! (a népnek)” Néró, Római Császár
Mai megfelelője: “Ellenségképet és Plakátot a Népnek!” És jól fog lakni… imádni fog.
Ennyi elég ma Kelet-Európában a győzelemhez. Ez nem demokrácia.
Ez Mónika Show.
Ezt ne felejtsük el.