Ahogy arról a Népszava híre alapján beszámoltunk, Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas kárpátaljai származású magyar színházi rendező, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapítója, a Nemzeti Színház igazgatój egy nyilvános beszélgetésen arról értekezett, hogy át kell hangolni az SZFE diákjait, és az onnan kikerülők más gerincet fognak képviselni, mint a korábbiak, mert az iskola korábban liberális bázis volt. Erre reflektált közösségi oldalán Schilling Árpád rendező.
“A szélsőjobboldali színházi pápa, Vidnyánszky Attila az Asszonyok a Nemzeti Egységért (mi másért) beszélgető estjén (téma: a nemzeti kultúra túlélési esélye, mi más) rendezvényén, az SZFE kancellár édesanyjának büszkélkedett a Harmadik Birodalom modorában, hogy aszondja: elfoglaltuk a liberálisok utolsó bázisát, az SZFE-t.
Határon túli magyarként úgy tartja, könnyebb megőriznie függetlenségét, amikor Orbán Viktor seggéből előbújva vívja kultúrharcát, melyben olyan szellemi óriásokra támaszkodhat, mint az ifjúnáci Demeter Szilárd.
Attila büszkén vallja, hogy ő bizony nem hajol el, ő ÜT, akár a ringben, akár a frontvonalban. Állandóan csatázik, harcol, boxol, küzd, szaglik a macsóvér, büszke is rá ezerrel, hogy hőn szeretett népét szolgálja (tényleg?), és azokat a fiatalokat, akiket a saját iskoláján nevel (ha jut rá ideje) olyan gerinces hazafiakká (üsd, vágd), mint amilyennek magát is tartja, méltán.
Fáj a szívének, hogy a kritikusok mást szeretnek, s nem őt, pedig amikor einstandolta a POSZT-ot, s maga nevezte ki a zsűrit, láss csodát, minden díjat ő kapott: nyalták a kutyák a kezet, amely nekik enni adott.
Mentorait könnyes szemmel idézi: Eperjes Károlyt a futóbolondot, és a nyíltan homofób, köpönyegforgató Kerényi Imrét.
Sajnálkozik, hogy színészeit a Birodalmi Filmkamara nem látja el elégséges szereppel, és hogy az ukránok háborúja miatt most drágább lett a rezsi, ajándékba kapott milliárdjai sajnos fogyatkoznak, jaj.
Nehéz lehet e böszme jószágnak, népünk büszke, harcos géniuszának, aki rombolásban, hagymázban, s hazudozásban az első, de mélyen keresztény, és magyar.
Attila, valaha lesz-e olyan, hogy lehiggadsz, és szusszansz egyet folyóparti fűzfa hűs árnyékában tilinkóddal és bugyellárisoddal? Nem hiszem.
Mint istened fáradhatatlan ostora, pályázol újra a saját színházadra, ki tudja, hogy döntenek a mélymagyar kurátorok, dehát csak te kaphatod, vetélytársad nincs más, egyedül állsz a vártán, ahogy szereted.
Néped, akarom mondani, társulatod egységes, gyáván hunyászkodik, támogat és eltakar. Nem lesz baj, lesz pénz, paripa, s fegyver, hogy vívhasd tovább héroszhoz méltón háborúdat, mely – úgy érzem – sosem ér véget, hiszen ellenséged senki más, mint tenmagad” – fogalmazott Schilling Árpád.