Schilling Árpád színházi rendező 2012 óta külföldi országokban dolgozik, 2018-ban azonban ténylegesen elhagyta Magyarországot, és feleségével, Sárosdi Lilla színésszel Franciaországba költözött. „Az új lakhelyen is különféle projektekben veszek részt, ez nem változott. Lillának viszont egészen új perspektívát jelentett ez a helyzet, hiszen azóta több francia társulattal is dolgozott francia nyelven” – nyilatkozta a rendező a Népszavának.

„Az elsődleges előny, hogy nem kell egy szélsőjobboldali kormány támogatásából és annak törvényei szerint élnünk.

Aki a kultúra területén dolgozik, annak alapvetően állami támogatásból kell megélnie és fenntartania a családját. Ezeknek az embereknek jelentős része azzal a keserű és önpusztító érzéssel él, hogy egy számukra teljesen elfogadhatatlan és egyben megváltoztathatatlan rendszer részei. Nem ítélem el azokat, akik kényszerűségből és nem saját választásból kénytelenek elviselni a nyilvánvaló elnyomást és megszégyenítést. Rettenetesen sajnálom mindazokat, akiknek nincs lehetőségük elmenni onnan, bár nagyon szeretnének. Sok ilyen embert ismerek. Fájdalmasan sokat” – fejtette ki a Népszavának a rendező.

Schilling szerint nem a magyar színházi életből fogy el a levegő, hanem a szabad szellem illan el, a szolidaritás, néha pedig egyszerűen az önvédelem fogy el, és átveszi a helyét a csendes beletörődés, amelyet idővel majd a lelketlen magyarázkodás foglal el.

„Meghagyták ugyan a szabadság kis köreit, ahol az emberek kedvükre panaszkodhatnak, de elérték, hogy már semmit sem lehet megváltoztatni, még egy utcai pad színét sem. A magyar állam nyíltan vállaltan nem képviseli minden állampolgára érdekét, és ebből fakadóan jelentős társadalmi csoportok életét teszi tönkre szándékosan. A jelenlegi rendszer a magyar emberek akaratából nem változtatható meg, ezt pedig úgy hívják, hogy tragédia. Ehhez képest olyan mindegy, hogy mi történik a színházban, vagy a filmvásznon” – véli az alkotó.

Ezzel szemben úgy látja, jelentős eredmény, hogy közadakozásból születnek valóban értékes produkciók, vagyis a tehetség nem szűnt meg létezni.

„Azt remélem, hogy a fiatalok végre túllépnek majd ezen az öngyilkos egyfelől és másfelől Orbán–Gyurcsány-logikán, és végre rájönnek, hogy középen nincs semmi, csak a lózungok és az önfelmentések” – fejtette ki a rendező.

A teljes nyilatkozta és más külföldön alkotó művészek beszámolója itt érhető el.

Kérdezett: P. Szabó Dénes