A rendező „rettenetesen sajnálja” azokat, akiknek nincs lehetőségük elmenni Magyarországról, bár szeretnének.
„Nem ítélem el azokat, akik kényszerűségből és nem saját választásból kénytelenek elviselni a nyilvánvaló elnyomást és megszégyenítést. Rettenetesen sajnálom mindazokat, akiknek nincs lehetőségük elmenni onnan, bár nagyon szeretnének. Sok ilyen embert ismerek. Fájdalmasan sokat” – fogalmazott Schilling Árpád rendező a Népszavának.
A lap külföldre emigrált művészekkel készített interjúkat, Schilling Árpád pedig 2012 óra Franciaországban él. Meglátása szerint a kultúrában dolgozó, állami támogatásból élő emberek „jelentős része azzal a keserű és önpusztító érzéssel él, hogy egy számukra teljesen elfogadhatatlan és egyben megváltoztathatatlan rendszer részei”.
Hozzátette:
A jelenlegi rendszer a magyar emberek akaratából nem változtatható meg, ezt pedig úgy hívják, hogy tragédia, ehhez képest olyan mindegy, hogy mi történik a színházban, vagy a filmvásznon.
Azt is kifejtette:
„Azt remélem, hogy a fiatalok végre túllépnek majd ezen az öngyilkos egyfelől és másfelől Orbán–Gyurcsány-logikán, és végre rájönnek, hogy középen nincs semmi, csak a lózungok és az önfelmentések. Nagyon nehéz a közösen elfogadott hazugság mögé látni, és a nehezen elért felismerésből cselekedni, alkotni. Aki minden lehetetlenség dacára változtatni akar, annak döntenie kell, hogy mi ellen és minek az érdekében harcol. Aki állandóan középre tart, az lehet, hogy jót akar, de csak mellébeszél. Radikális, vagyis valóságos baloldal és akkurátus elméleti munka nélkül nem lehet legyőzni a világon egyre inkább terjedő fasizmust.”
A rendező szerint nem a magyar színházi életből fogy el a levegő, hanem a szabad szellem illan el, a szolidaritás, néha pedig egyszerűen az önvédelem fogy el, és átveszi a helyét a csendes beletörődés, amelyet idővel majd a lelketlen magyarázkodás foglal el.
“Meghagyták ugyan a szabadság kis köreit, ahol az emberek kedvükre panaszkodhatnak, de elérték, hogy már semmit sem lehet megváltoztatni, még egy utcai pad színét sem. A magyar állam nyíltan vállaltan nem képviseli minden állampolgára érdekét, és ebből fakadóan jelentős társadalmi csoportok életét teszi tönkre szándékosan. A jelenlegi rendszer a magyar emberek akaratából nem változtatható meg, ezt pedig úgy hívják, hogy tragédia. Ehhez képest olyan mindegy, hogy mi történik a színházban, vagy a filmvásznon” – véli az alkotó.