Az Örkény Színház legújabb, Szex. Újra. El. című előadásában a rendező a társulattal együtt elképzelt egy világot, amelyben megvalósult a szexuális újraelosztás elmélete. A férfiaknak hol a szexrobotok által, hol az Élő Nő Rendszer segítségével, de alanyi jogon jár a szex, így az incelek (azaz a kényszerű cölibátusban élő férfiak) végre kedvük szerint kielégülhetnek. Schwechtje Mihály rendezőt arról kérdezte a HVG, miért választotta az elmúlt évek egyik nagy közéleti vitatémáját az új előadása alapjául, hogy hogyan fért össze egy ilyen súlyos téma a vígjáték műfajával, és hogy miért foglalkoztatta az élethazugság problematikája.

A kérdésre, milyen gondolatot talált annyira érdekesnek a szexuális újraelosztás elméletében, hogy egy egész disztópiát rendezzen belőle, SchwechtjeMihály elmondta: „Megkerestek az Örkénytől, hogy menjek oda dolgozni. Bedobtam pár ötletet, és végül ez volt az, amellyel kapcsolatban Polgár Csaba, a stúdió művészeti vezetője is meg én is izgalomba jöttünk. Érdekesnek tartom, hogy vannak emberek, akik nem azt gondolják, hogy egy patriarchális társadalomban élünk, hanem azt mondják, hogy ez egy nők által leuralt világ. Egyébként Magyarországon is van egy elég masszív incelközösség, sőt létezik egy tíz éve működő internetes oldal, amely sokszor kifejezetten nőgyűlölő, máskor enyhébb, de mindent ezen a szemüvegen keresztül néz. És persze, az is benne volt, hogy akkora marhaságnak tűnik ez az elmélet, hogy úgy éreztem, lehetne groteszk irányból közelíteni hozzá, amihez meg nagyon volt kedvem azok után, amiket az elmúlt időszakban csináltam.”

„Jokertől vettük át azt a mondatot, hogy „tekintsétek az őrületet vészkijáratnak”, és valahogy azt érzem, hogy a kaotikus őrület ábrázolásán túl nem nagyon találok ma kapaszkodót. Egyszerűen döbbenten és kicsit bénultan nézem, hogy mi történik körülöttünk, hogy kik azok az emberek, akikkel egy országban élek. Nem akarok a politikába belemenni, de tudjuk, hogy hol vagyunk, hány nappal a változás lehetőségének bukott illúziója után” – tette hozzá.

A felvetésre miszerint nem biztos, hogy a magyarok többsége tisztában van azzal, hogy mi az incel mozgalom vagy a szexújraelosztás elmélete. Ha mégis hallottak róla, az inkább a mészárlás, gyilkosság kontextusában történt, úgy reagált: „A mi előadásunkban a gyilkosság témáját elkerüljük, és nem is közvetlenül a mi társadalmunkat ábrázoljuk, ez egy disztópia. Inkább azon dilemmáztam, amit tematizáltunk is az előadásban, hogy ha van egy olyan hősünk, aki a darab kezdetén ennek a rendszernek a támogatója, akkor mennyire tudunk neki később szorítani. Hiszen mégiscsak egy olyan rendszer kvázi haszonélvezője, amely az intézményesített nemi erőszakra épül. Végül épp az lett a karakter fejlődési íve, hogy felismeri a rendszer visszásságát, és tenni akar ellene.

Első lépésben azzal szembesül, hogy a rendszer, amelyben hitt, hazudik és nem igaz, hogy őérte lenne. Olyan ez, mint amikor a hithű kommunista rájön, hogy szó sincsen arról, hogy mindenki a szükségleteinek megfelelően részesülne az anyagi javakból. Második lépésként képes lesz abba is belegondolni, hogy mit is művelnek ők valójában a nőkkel. Mikor beszélgettünk az előadás készítése során, akkor mindig feljöttek az egyéb, a történelemből már ismert hasonló helyzetek: mi van akkor, amikor megváltozik egy rendszer? A rendszerváltáskor is felvetődött sokakban a kérdés, hogy hogyan tudunk együttélni azokkal az emberekkel, akik egy morálisan megbukott rendszer hű szolgái vagy bűnös fenntartói voltak? Úgy látom, hogy a többség ezekben a helyzetekben úgy működik, hogy ha már maga a rendszer nem fenyeget, képes elfelejteni a kisember bűneit. És talán jól is teszi, mert felhánytorgathatjuk a végtelenségig, hogy ki mit csinált, de végül azon kapjuk magunkat, hogy már réges rég minket rág szét a folyamatos gyűlölködés.”