A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagjával a társulat helyzetéről, a Yorick Stúdió működéséről, a román színházi hagyományokról és a legújabb rendezéséről beszélgetett a Magyar Narancsban Czenkli Dorka, de szóba került az elmagányosodás, a hit és a múlt feldolgozhatósága is. Lapszemle.

Czenkli Dorka interjúja a Magyar Narancsban olvasható.
Magyar Narancs 2023.04.27 – 36,37. oldal

Az időskori magányról szól a Kalamazoo című új rendezése, Hernádi Judittal és Kern Andrással a főszerepben. A kérdésre, miért érdekelte ez a téma, Sebestyén Aba elmondta: „Konkrét darabra, szereposztásra kaptam felkérést Orlai Tibortól, és amikor kimondta a két színész nevét, már nem volt kérdés, hogy elvállalom-e. (…) Például azt a kérdést is felveti, hogyan tovább egy-egy súlyos veszteség után. Nem feltétlenül kell az idősebb generációkra gondolni e tekintetben, sokféle élethelyzetben megjelenik a magány. Itt mind a két szereplő elveszíti az élettársát. És ilyenkor sok minden megfordul az ember fejében, legyen 30, 40, 50 vagy akár 70 éves. Hogy van-e egyáltalán értelme az életnek a nélkül az ember nélkül, akivel elképzeltük, hogy leéljük azt. Érdekelt, hogy ennek a két szereplőnek milyen belső lelki utakon, folyamatokon kell végigmennie ahhoz, hogy eljussanak addig a döntésig, hogy kilépnek a helyzetükből. (…)

A próbák minden perce öröm volt. Gyönyörűen fel tudták mutatni a történet mélységét. Minden munkám során – függetlenül attól, hogy ismert, nagy színészekkel dolgozom, vagy a diákokkal az egyetemen – személyességre törekszem. Úgy érzem, a nélkül nem jutnak el a fontos üzenetek a néző lelkéhez. Hernádi Judittal és Kern Andrással is elértünk ehhez a személyességhez, a darabbeli szituáció problémáit valóban személyes attitűdből, gondolatokkal és belső tartalommal tudták megosztani. Így egyszerre lettek imádni valóan komikusak és esendők is, sokszor egyszerre, a különböző helyzetekben”.

A Yorick Stúdió Lázadni veletek akartam című előadása többször vendégszerepel Budapesten. A történet a Ceaucescu-diktatúra utolsó heteiben játszódik. A szerző kamaszok szemén keresztül mutatja be a reménytelen időszak legmélyebb és legsötétebb bugyrait. Ennek kapcsán kifejtette:
„Nagyon fontos dolgokról mesél a darab, megpróbálja megszólítani a fiatalokat is, és úgy tűnik, sikerül. Nagyon örülünk, hogy nemcsak azokat érdekli, akik a régi rendszer visszásságait megélték, hanem a mai generációkat is, amelyek rendkívül érdekesen reagálnak, és érdekli őket, hányadán állunk manapság a lázadással, a szabadság kérdésével. A szöveg Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényének az adaptációja, amelyet Barabás Olga alkalmazott színpadra. Monológfüzérekből áll, a kerete a gyónás, ami a próbák során alakult, hogy ez az alapvetően intim helyzet lett a színházi forma kulcsa. Az egyik legszemélyesebb emberi jelenlét a gyónásé, a megnyílásé. Az ember kiáll a közönség elé, akár egy stand-upos helyzetben, és elmondja, mi történt, mit érez, mit érzett, talán mi lett volna, ha…”

Azt is hozzátette:  „A színház nagyon jó terep ahhoz, hogy kutakodjunk a múltban. A lázadás meg azért fontos, mert a lázadók viszik előre a világot. Rengeteg kockázat van benne, de tudatosítani kell, hogy mennyire fontos egy-egy ügyért vagy az ellenünk elkövetett igazságtalanságok miatt kiállni, összefogni, felemelni a hangunkat, kimenni tüntetni, tiltakozni.”

Czenkli Dorka interjúja a Magyar Narancsban olvasható.
Magyar Narancs 2023.04.27 – 36,37. oldal