Online premierre kerül sor az eSzínház oldalán az Örkény Színház Secondhand – Szovjetűdök című előadásából. Az élő közvetítés megtekinthető november 5-én 19:00-kor.

Szvetlana Alekszijevics fehérorosz írónő, aki 2015-ben Elhordott múltjaink (The secondhand time) című művéért elnyerte az irodalmi Nobel díjat, az elmúlt évtizedekben keresztül-kasul utazta a Szovjetuniót, majd annak utódállamait, hogy interjúkat készítsen egyszerű emberekkel, akik szemtanúi voltak a nagy kommunista birodalom széthullásának, testközelből élték át a csernobili katasztrófát vagy az afganisztáni háborút.

Ezek a vallomások eddig soha nem tapasztalt éles fénnyel világítják meg a poszt-szovjet társadalmak traumáit, miközben rendkívül részletgazdag leírását adják az átélt eseményeknek.

Az Örkény Színház előadása ezekből az interjúkból kívánja meríteni az anyagát, és ugyanolyan kollázs-technikával próbált építkezni, amilyennel azt a könyv is teszi. Ez a mozaikos szerkezet adta az ötletét annak a különleges szövetségnek, amit az előadás elkészítésének érdekében az Örkény István Színház a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves rendező- és másodéves dramaturg osztályával kötött. A rendező-tanítványokkal együtt (és olykor párhuzamosan) dolgozott a jeleneteken Bagossy László, a Radnai Annamária vezette dramaturg hallgatók támogatásával.

„Hatalmas halom színes, rongyos, retró stílusú ruha hever a színpadon, és egy vidám szovjet rádió számol be egy kenyérsütőversenyről. Mozgalmas színpadképpel, durranó energiával teli jelenettel közelít az előadás az utca emberéhez és a versenyzőkhöz, akiknek egy-egy mondatnyi megszólalásaiból fokozatosan kapunk egyre szélesebb képet a posztszovjet társadalomról. Az etűdökből építkező, dalbetétekkel, fény- és hangeffektekkel, Bagossy Levente díszletével, illetve Ignjatovic Kristina jelmezkavalkádjával operáló előadás a rendszerváltás(ok) előtti és utáni társadalmak vergődését tematizálja, s egyéni sorsok, egyaránt névtelen áldozatok és gyilkosok valaha magnóra rögzített szólamaiból épít múltat. A színpadkép színes szemétdombhoz vagy csatatérhez hasonlít, és a színészek merészen ki is használják ezeket az asszociációkat. Olykor ezen a puha rongyrétegen imbolygó sámlikon egyensúlyoznak, máskor kényelmesen elfekszenek benne, esetleg épp dobálják őket, egyes elemeit kiguberálják és magukra veszik, de az előadás végén a ruhadomb egyiküket el is nyeli. 

A színes mozaikokból felépített múlt emlékezetét zenei betétekkel és közös énekléssel gazdagították. Kákonyi Árpádsokszínű színházi zenéje egyenletesen van jelen az előadásban, és hol átdolgozott kommunista dalok, hol a nyolcvanas évek eleji szintipop, hol áttetszőbb zenei aláfestés határozza meg a hangulatot. A dinamikusabb etűdök egyének magánvéleményeit jelenítik meg például Brezsnyevről, Sztálinról vagy a peresztrojkáról, de épülnek jelenetek visszaemlékezésekből is” – fogalmaz kritikájában a Revizor.

Jegyek: https://eszinhaz.hu/hu/eloadasok/elo/secondhand-202111051900