Kovács Géza, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatójának felajánlásáról és felhívásáról olvashatnak az alábbiakban.

„A következő döntésemet szeretném önökkel/veletek megosztani és egyben felhívásként közzé is tenni.

Sokat gondolkodtam, hogy miképpen lehetne anyagi erőimhez képest segíteni másokon. Nem úgy, hogy az általam vezetett intézmény anyagi forrásait használom ilyen célra, azok egyébként is elég bizonytalan lábakon állnak, hanem a saját forrásaimat megosztani a bajba jutott, bevétel és megtakarítások nélküli kollégáimmal.

Ezért felmértem bevételeimet, családom szükségleteit is ezek után arra jutottam, hogy havi 20.000.- (azaz húszezer) forinttal tudok támogatni valakit vagy valakiket. Tudom nem sok, de talán több, mint a semmi. Nem szeretnék várakozni, hogy majd helyettem, helyettünk segít az állam, ilyen vagy olyan pályázat jelenik meg, ilyen vagy olyan követelményekkel.

Segíteni szeretnék, ameddig tudok segíteni. Hívok mindenkit erre az útra, akinek a bábos szakmában van rendszeres havi jövedelme, s egy ilyen felajánlás nem kockáztatja megélhetését, családja biztonságát. Segítsünk, ha segíthetünk!

Nem számít mennyit tudtok felajánlani, a segítség a fontos. Tudom, nem túl szofisztikált ez a felhívás, de a lényeg talán kiviláglik belőle. Kollégáim, barátaim, ti, akik a másik parton álltok, bevételek nélkül, ne szégyenkezzetek jelentkezni nálam, a Magyar Bábművészek Szövetségénél! Jelezzetek, hogy tudjunk segíteni.

Újra hangsúlyozom, az én felajánlásom nem sok, csöpp a tengerben, de talán valakinek ad egy kis esélyt. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk kell a segítségadó és a segítséget kérő kéz is. Egyiket se sajnáljuk vagy szégyelljük!

Legyünk páran bátrak, akik fel merik vállalni, hogy befutnak hozzájuk a kérések és a felajánlások és ezek között kapcsolatot teremtenek. Nem pénzt fogadnak és küldenek, hanem kapcsolatot teremtenek, koordinálnak. Rajta, segíts, ha segíthetsz!”